Saját fotók.
A Nikolaiviertel a város régi-új központja, a mintegy 50x50 négyzetméteres területet két részletben tudtuk megnézni. Először még Csíkos Nagyi látogatása alatt, Veronika nélkül beugrottunk az Ephraim-palotába.
A 18. századi rokokó épületet egy városrendezés során mindenestül arrébb tolták 16 méterrel. Most várostörténeti kiállítás lakik benne, a különböző átrendezések során megsemmisített-átépített-lebombázott berlini városrészekről. Volt egy időszakos fotótár is, a ma már kissé elcsépeltnek számító „ilyen volt-ilyen lett” párhuzamokból, berlini fotók a 80-as és a kétezres évekből.
A második kört már Veróval tettük meg, ekkor csak bóklásztunk a Nikolaiviertelben. A városrészt 1987-ben építették fel, Berlin elveszett óvárosát varázsolva életre. A tér közepén a valóban régi, 12. századból származó Nikolai-templomot újjáépítették második világháborús romjaiból, de nem szentelték fel, így ma múzeum.
A templom, mellette a Tévétorony
Körülötte néhány régi házat renováltak, de főleg „régies stílusú”, alacsony házacskákat emeltek – panelból.
A Knoblauchhaus tényleg a 18. századból való
Archaizáló panelek
A tér azt nyújtja, amire a turisták vágynak: hangulatos kis utcák, szuvenírboltok, cuki lehúzós éttermek.
És medvék minden mennyiségben.
Hazafelé megálltunk az Alexanderplatzon is, meghallgattunk egy műkedvelő koncertet a Világóra aljában.
A panelek is megöregszenek egyszer, és felértékelődnek, mert általában nagyon jó helyre építik őket.
VálaszTörlés