2011. január 30., vasárnap

Veronika 21 hónapos

Saját innovációjú játékaink:

  • Az előszoba két végéből futni kezdünk egymás felé, középen sikongatva összeölelkezünk.
  • Bemászik a gardróbszekrénybe, én rázárom az ajtót, „keresem”, aztán megtalálom.
  • Egy befőttesüvegből a tollakat átrakja egy üres vizesüvegbe, majd vissza.
  • A száraztésztát kipakolja a dobozból, majd vissza.
  • Az étkezés befejezése után kéri, tegyem le a tányérját a földre, és oda kuporodva még tovább eszik.

És egyáltalán, folyton eszik, a gyerekmegőrzőben elszedi a többi gyerek uzsonnáját. Nő és nő, már eléri a kilincseket a lakásban, és ki is tudja nyitni! Kérdésekre határozott, érthető nemmel válaszol. Dudolászik, zenére merev lábbal, karjait lengetve táncol. Mióta tudatosult bennem, mennyire élvezi, egész nap énekelek. (Érdekes, hogy mennyi elfelejtett dal előjön az emlékezetemből.) Halandzsa-nyelven olykor kis monológokat tart az állatainak, vagy a csecsemőknek a gyerekmegőrzőben. Nagyon közel állunk a beszédhez!

A szobatisztaság viszont még várat magára. Szemlátomást érti, mit várunk tőle, de még nem akarja, így pár hétre teljesen félretettem a témát. Valami azt súgja, hogy egyszercsak magától javasolni fogja.

Múltkor kicsit kifakadtam, pedig a mínusz öt fokban is zokszó nélkül biciklizik velem. Nagy szó, enélkül nagyon bezártak lennénk. Voltunk együtt thai étteremben, és remekül viselkedett: amíg ki nem hozták az ételt, a halakat nézte az akváriumban. Meg is tanulta rögtön, hogy „harak”. Egyre szebben eszik, sokszor már partedli nélkül. Ami pedig a kimozdulást illeti: nagy merényletre készülünk ellene, hamarosan a szülők kettesben fognak elutazni. Bővebben később.

A napi egy alvás ideje is stabilizálódott: ebéd után, 2 vagy 3 órácska. Újabban bújós, elalvás előtt kis puszikat küld, és az ismert személyekhez (szomszédnő, gondozónő a megőrzőben) is bújik, az ölükbe ül. Továbbra is bátor, de már néha előfordul, hogy idegen emberek közt hozzám bújik eleinte.

Nevelési stílusomról: sokat engedek neki. Abból indulok ki, ő tudja, milyen fejlesztésre van szüksége, és pontosan azt csinálja. Csak akkor korlátozom, ha az veszélyes, vagy nagyon piszkos lesz tőle a lakás. Ha csak közepesen koszos, akkor hagyom. Érdekes módon ezzel nem él vissza, még semmit nem tett tönkre, és a vészesebb balesetek is elkerültek minket.

A létrára ő akart felmászni, és sikerült is neki.



2 megjegyzés:

  1. Mindig öröm Rólatok olvasnom, most végre kissé behoznom a lenaradást. Isten éltesse Verót!!!

    VálaszTörlés
  2. Lefelé is ment neki? Ha egyszer megízleli a létrára mászást, egy ideig abba sem hagyja! Nálunk legalábbis így történik.

    VálaszTörlés