Ebben a blogban helye van egy megemlékezésnek arról, aki világra segítette Veronikát és kétszer megmentette az életemet, ügyeletben. Meghalt a szülészorvosom. Még januárban, csak most ért el a hír. Nálam fiatalabb embert vitt el a leukémia, három gyerekkel. Nem voltunk barátok, nem találkoztunk sokszor, de azok olyan nagy tömörségű pillanatok, amikor születés, halál, veszély és sok vér sűrűsödik össze. Ő mindig a jó döntéseket hozta. Neki köszönhető, hogy Veró és én itt vagyunk. Emellett maradt ideje a jó szóra, és nem ijesztgetett, pedig bőven lett volna hozzá muníciója. Most én, akinek szokása elvérezni, egész fickós vagyok, ő, aki megmentett, a föld alatt. Nem erről volt szó.
Szomorú hír.
VálaszTörlés