2011. április 27., szerda

Húsvét a szabadban



Itt Húsvét hétfő mellett Nagypéntek is szabadnap, így négy napunk volt egyben, amit végig virágzó fák között töltöttünk. Pénteken Vera néni és Richárd kivittek a telkükre. A Kleingarten-jelenségről mindenképpen megemlékezem még. Veráék telke pinduri, de nagyon szépen ápolt, a 35 nm-es házban és a kertben minden szükséges nyaralási kellék megvan, a mikrótól a rattan kanapén át az automata viráglocsolóig. Vera maga festett tojásokat is, ezeket Verónak kellett megtalálnia a kertben. Ő egy kis kosárba betette a tojásokat, aztán vissza a földre, ahol találta, és még párszor… Kapott csokitojásokat is, de eddig sikerült eltitkolnunk előle, mi az a csokoládé, így ezeket is csak rakosgatta, megkóstolni nem is akarta.






Ebédre grilleztek nekünk, kaptunk pezsgőt, én a hintaágyban szunyókáltam, míg Veró a szomszéd kislánnyal viháncolt. És a fő attrakció: láttunk birkákat egy közeli kifutón, Veró nagyon figyelmesen nézte őket, majd mikor a nagydarab állatok hátat fordítottak, pá-pával köszönt el tőlük. Ez olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy az élményt azóta is minden nap feleleveníti, „Béé pápá” szavakkal.

Ezen kívül voltunk a Volksparkban, ami a hozzánk legközelebbi park, az emlékezetes szökőkúttal (kú!), kacsákkal, étteremmel, játszóterekkel, szánkódombbal, kertmozival és Grimm-mesehősöket ábrázoló szobrokkal. És szép napokon nagy tömeggel. Ha nem vagyunk itthon, általában oda mentünk:-)  
Bringával és metróval elküzdöttük magunkat a charlottenburgi kastély parkjáig. Ez szervesen egybefolyik a kastély mögötti franciakerttel, halastó meg patak van benne, és sokkal kevesebb ember. Hazafelé a metrón Veró megpróbált elvegyülni egy hétgyerekes szerb (?) családban, akik jegy nélkül utaztak.

Hétfőn meg a rossz hírű Marzahn városrész „A világ kertjei” parkjába látogattunk. Itt tematikusan mutatják be a koreai, japán, kínai, iszlám, reneszánsz stb. kertkultúrát, közte van persze piknikterület, játszótér, és minden tulipán mellett áll egy hotdogosbódé. 


Koreai kert



Japánkert

Tulipán és dönerbódé

Szórakoztató létesítmények


Kínai kert, sok emberrel

Kínai

Egy lelkes kézmosó a török kertben

Sima tulipánok
E nap különlegessége, hogy egész napos kirándulás lett belőle, részben azért, mert oda- és visszafele is eltévedtünk. Verót hosszú idő után feltettük ismét mei taiba, amit „háta, háta” megjegyzéssel kommentált, nagyon élvezte, de nem aludt.

Pelenkázás röptiben a Mesesétányon

Virágot szagol

Aztán hazafelé a biciklin:


A weimari kirándulás emlékére a tavalyi Goethe! című filmet is megnéztük, de mint kiderült, nem a mester életét, csak ifjúkori, Werther-ihlető szerelmét mutatta be. Könnyen felejthető kosztümös darab, a pikantériája csak annyi, hogy a géniuszt végig csapongó, felvágós, sértődős, lobbanékony ifjú titánnak mutatja. El tudunk képzelni egy magyar filmet Petőfi és Szendrey Júlia találkozásáról, amiben Petőfit komplett idiótának festik? Na ugye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése