Utolsó

Először csinálni valamit látványos; utoljára gyakran észrevétlen.

Ma van az utolsó hétköznap itt az ovi előtt, amikor kettesben vagyok itthon Veróval.

Pár hír a 25 hónaposról:

Elkezdődött a sokszor beharangozott beszéd-robbanás. Mindent ismétel, olyan szavakat is tud, amiket nem is tanítottunk neki. Főleg főnevekkel bővül a repertoár.

Voltunk a 21-24 hónap között kötelező vizsgálaton. A gyámügy itt nagyon kemény: halogattam a vizsgálatot, hogy minél jobb eredményt érjen el rajta, de a kétéves szülinapja előtt pár nappal írtak, hogy jelentkezzem be rá. Az orvosnál kismillió dolgot kérdeztek, szerintem a negyedét nem tudta (pl. nem simogatja az arcomat, ha szomorú vagyok), főleg a nyelvi kérdéseket (én szinkrontolmácsoltam) mégis egy sommás „Alles in Ordnung”-gal eresztettek el minket. Hozadék, hogy a rendelőben volt egy egész kicsi csúszda, azon Veró megtanult csúszdázni, és már a játszótéren is lelkesen gyakorolja. Fel is mászik egyedül a mászóvárra.

Az orvosnál lemérték. Ültök? 91 centi és 13,5 kiló. Félelmetes ütemben növi ki a ruhákat.
Új hobbim van: itthon nem adok rá pelenkát. Szól és egyéb jelekből is látni, mikor kell neki. A bilibe még semmi sem került, de meglepően sokáig vissza tudja tartani a dolgait. Egész addig, amíg ismét pelenka nem kerül rá. 

Most egy kicsit eltűnök.