Veronika kétéves – az ünneplés

A nagy nap reggelén mindenki fáradtan kelt. Ugyanis az előző este feltálalt rákokat, mint az éjszaka kiderült, Veronika rágás nélkül nyelte le. Ez két órával és három mosással rövidítette meg az éjjelt. Reggel az ünnepeltet leültettük „szüszüt” nézni és rendeztük sorainkat, aztán indult az ünneplés.

Tőlünk egy lábbal hajtható versenyautót, egy felfújható játéklovat és egy „Noé bárkája” playmobilt kapott. Dani szerint ez túl sok. Szerintetek? Szégyen, de ez volt az első alkalom, hogy valamilyen ünnepre ajándékot vettünk a gyerekünknek, eddig őt mindig túl kicsinek, tárgyainkat túl soknak találtuk (a főbérlőnktől mintegy 200 játékot örököltünk). Kövezzetek meg. Veró eközben ebben a sorrendben kipróbálta a játékokat, és nem emelt panaszt. A lufik is tetszettek neki. Délután érkezett a torta (répás muffin) két gyertyával. Mivel kitört a jó idő, a háziaktól örökölt medencét beüzemeltük a teraszon, és Veró abban locspocsolt, a nagyok meg napoztak. Este a kedvenc pizzeriánkban zártuk a napot.

Másnap Dani elutazott, és mi pedig zsúrt rendeztünk, egész pontosan magyar zsúrt. Pedagógiai szempontból nem látom szükségesnek, hogy egy kétévesnek szülinapi bulija legyen, de magam annyira magányos vagyok, hogy minden alkalmat megragadok észrevetetni a külvilággal: létezem. Így tegnap a magyar családokat hívtuk meg, jövő héten meg majd a német szomszédokat cserkészem be egy újabb zsúrral. Gátlástalanul.

Ismét valamit először csinálok: az első zsúr, amit szerveztem! Igen bölcsen nem sütöttem tortát, nem készültem bonyolult kajákkal és nem takarítottam ki a lakást. Az energiáimat a teraszra összpontosítottam: eltüntettem a cserepes növényeket, kidekoráltam lufikkal, odakészítettem a vízálló játékokat és néhány egészségtelen rágcsálnivalót. Két négyéves fiú jött, Bucó és Macó (nem álnevek), de ez elég is volt. Bucó az érkezését követő öt percen belül megkérdezte, lesz-e torta, kincskeresés, és a szappanbuborék fújására szolgáló folyadékot egy mozdulattal a medencébe öntötte. Aztán a medencéből vödörrel merte ki az erkélyre a vizet. Szerencsére a teraszunk csatornázott. Macó viszont az első háromnegyed órában nem mert előjönni az előszobából. Addig Veró jót strandolt Bucóval. Aztán a két srác a férfias dinó-autó tematika mentén tombolt, Veró folyamatosan igyekezett elvegyülni közöttük. Az illúzió volt, hogy a gyerekeket a teraszon lehet tartani, de mi szülők kellemesen elüldögéltünk kinn, és igyekeztünk nem tudomást venni a kiszűrődő ordításról. Veró kapott klassz ajándékokat: két állatos puzzlét meg egy logikai játékot, és Macó pelenkáit is megörökölte. Az ünnepelt jól szórakozott, és este hétkor fürdetés és vacsora nélkül elaludt.

Boldog szülinapot, Veró!

Utána

A pancsolásban bevizezett ruhák