Majdnem szobatiszta és nagy zsivány

Veró az elmúlt pár napban nagyot lépett előre a bilizésben. Júliustól múlt csütörtökig ötször pisilt bilibe, tehát szemlátomást képes rá, csak a motiváció hiányzott. Mikor a videotékában ő mindenáron meg akart venni egy vödörnyi karamellás pattogatott kukoricát, engedtem neki, és hazafelé ötször elmagyaráztam, hogy akkor kap belőle, ha a bilibe csinál. Otthon azonnal végrehajtotta a kis műtétet. Csak azt nem értette, nem eheti meg az egész vödörnyi kukoricát rögtön, ebből persze zokogós hiszti lett. Ezzel viszont átbillentünk, azóta bilibe pisil, itthon nem is adunk rá pelenkát. Ő nem szól, de ha ráültetjük, mindig van eredmény. Ha a vécére tesszük, oda is. A kukoricából párszor még kapott, de nem minden alkalommal, még a negyede sem fogyott el, szóval szerintem jó vásárt csináltunk. A nagydolgon még dolgozni kell.

Úgyhogy tele vagyok anyai sikerélménnyel, pláne, hogy a türingiai utunk óta jobban szeret engem Veronika, feljöttem Papu mellé. Hogy a sok közös kaland, a nyaralás okozta intenzív együttlét, vagy az okozta-e, hogy én vezettem az autót, nem tudni.

Egyébként is rengeteg a változás. Az óvoda érdeme, hogy a déli elalvásnál már nem kap tejet, sokszor este is sikerül elbliccelni. Az ágyból kimászkál, az egyetlen gyógyír, ha úgy lefárasztjuk, hogy estére nyikkanni sem tud. Szenvedélyesen érdeklik a közlekedési eszközök. A közös autózástól nagyon meg volt tisztelve, holnap repülőre ülünk, ezt alig várja (és meg van győződve róla, hogy én fogom vezetni a gépet). Kis triciklit sima talajon már teker, de újabban az én nagy kerékpáromra ácsingózik, csak persze nem éri el a pedálokat.

Folyamatosan bővül a szókincse. Ezek még mindig odaböffentett egy szavak, mondatokat nem érzékelünk, de egyre bonyolultabb összefüggéseket ért meg és magyaráz el. (Darázs. Elment. Pápá! Fa. Azaz, a darázs elrepült a fára). Bármilyen német kérdésre „Ja”-val felel, és megismétli a legutolsó szót. Pl. Sprichst du Deutsch? Ja, Deutsch. Ha fekete embert lát, rámutat, és hangosan közli: feke. Szerencsére magyarul. Miután az oviban a csoporttársak harmada színesbőrű, remélem, hamar túlteszi magát ezen. Az ovi egyébként továbbra is szuper, szereti, szeretik, szeretjük.

Nagy zsivány. Remekül megy neki minden, ahol új helyen, új emberek között kell valami extrémsportot űzni. Azok a helyzetek viszont nagyon nehezek, ahol engedelmeskednie kell olyankor, mikor ő mást szeretne. Például, ha óvoda után nem játszótérre megyünk, hanem haza. Iszonyatos, zokogós-földrevetős hiszti jön ilyenkor, nem segít a szép szó, általában el szoktam cipelni erővel. Erős az akarata, és már most főnökösködik: utasítgat minket, ki mit egyen, ki vegye le őt a székből. Meg kell vele harcolni, hogy belássa, nem mehet minden az akarata szerint. Jelenleg ez a fő nevelési kihívásunk.  

A fürdetést képzeljétek hozzá

Szívesen alkot képzőművészeti ágakban – már nekimerészkedtünk a festésnek és gyurmázásnak, szigorúan az erkélyen. Ezt az egeret is ő rajzolta a türingiai utunkon.