2011. szeptember 25., vasárnap

Veró, őszkezdés, ERC

Végetért a Veronika fejlesztésének dedikált egyhónapos budapesti trip. A gyógytornász esküdött rá, hogy rengeteget fejlődött. A csoportos órán, amin én is vele voltam, valóban látványosan javult a feladatokban. A mindennapi életben viszont továbbra is esetlennek látom, bár talán kevesebbet botlik. A magyar nyelvben nagyon nekilódult az egynyelvű környezetben. Immár folyamatosan beszél, kommentálja az eseményeket, ha nem is mondatokban, de mindent ki tud fejezni, ami fontos neki. Egész meglepő főneveket tud (csikóhal, puputeve, lázcsillapító), szaporodnak az igék és melléknevek. Számolgat, több mint tíz dalt tud fejből (a neki értelmes részeket halandzsával egészítve ki), szereti a mondókákat, kérdésekre értelmesen válaszol. Ezzel nagyra nyílt az olló a magyar és német tudása közt. Kíváncsi vagyok, milyen helyzetet eredményez ez holnap az oviban, az egyhónapos kihagyás után.

Torna otthon (Pöttyös Nagyapa képe)

A Berlinbe visszaköltözés után egy darabig legszívesebben a plafont bámultam volna, de a sors épp most tartogatott eseményeket számunkra. Először is, megérkezett az autó és vele Csíkos Nagyapa, aki pár napig nálunk vendégeskedett. Épp erre járt Daninak egy izlandi matematikus kollégája, akivel megnéztük a Hokuszai-kiállítást. A távol-keleti vonalat tartva, az este egy kínai vendéglő dim-sum gombócai fölött ért véget. Megünnepeltük a házassági évfordulónkat is, cikis módon ugyanabban az étteremben, mint tavaly – az előre kinézett hely ugyanis bezárt. (Ha visszatekintünk eddigi évfordulóinkra - az elsőn Dani egy krétai görög étteremben evett, míg én a szálláson fetrengtem vírusfertőzéssel, a másodikon váltva nyugtatgattuk az ordító csecsemőt egy tel-avivi szusibárban - akkor kétségkívül a tavalyi nyugis estét érdemes megismételni.) Tegnap pedig Vera néniék hívták meg a telekre egy szezonzáró grillezésre kis csapatunkat. Ja, és pechünkre épp egy óvodai szünetre értünk vissza. 

Egy a híres Fuji-látképek sorozatból

Berlinben nagyon szép, napsugaras ősz fogadott. A visszaszámlálás ezennel elkezdődik: ez az utolsó szakaszunk itt. December végén hazaköltözünk, „végleg”. Az ok: Dani elnyerte a rangos ERC (European Research Council) pályázatot az EU-tól, amivel öt évre egy saját kutatócsoportot hozhat létre Magyarországon a témájában, a SZTAKI berkeiben. Januárban kezd. Nagy dicsőség, kis félelem, és egy újabb egzotikus ország a küszöbön…

1 megjegyzés:

  1. " és egy újabb egzotikus ország a küszöbön…" -ez tetszett! :D Remélem, hogy folytatod a blogolást, s rengeteg újdonságot tudunk majd meg erről az egzotikus országról is!

    VálaszTörlés