2011. október 1., szombat

Belestem Észak-Koreába


Ha van ma elérhetetlen ország, az Észak-Korea. Most mégis beleshettem a vasfüggönyön: a szenzációs Babylon moziban észak-koreai filmfesztivált tartottak a héten, összesen húsz művel. Kihagyhatatlan, igaz? A háborús filmeket nem akartam, inkább valami olyat, amiből kicsit megismerem napjaink Észak-Koreáját. Végül két, az ezredforduló táján készült filmet néztem meg, sajnos mindkettőben a sport volt a központi téma (mint háborúpótlék és a diktatúrában a kevés önmegvalósítási lehetőség egyike).
Mindkét mű romantikus sztoriba ágyazott propagandafilm volt, olyasmi, amit Magyarországon az ötvenes évek elején készítettek, ha egyáltalán. És mindkettőben módot találtak az esetlen szabású melegítőben közeledő szerelmesek, hogy elmondjanak két könnyes szemű monológot Kim Dzsong Il nagyszerűségéről (nemhiába, a nevezett ki is tüntette mindkét filmet).

Az „On the Green Carpet” volt a jobb a kettő közül. Itt a cselekmény a nagyvezér tiszteletére adott tömeges gimnasztikai bemutató körül bonyolódott. Tudjátok, ahol a több ezer tornász gyakorlatából felülről, a dísztribünről nézve színes alakzat áll össze. Ez adott némi, csak itt jellemző kolorlokált a dolognak. A film legviccesebb jelenete, ahol a jószívű tornatanár bácsit azzal jellemzik, hogy edzés előtt két-három gyereket megkérdez, kijavították-e a matek négyest, meggyógyult-e a sérülésük. Aztán a kamera hátramegy, és látjuk, hogy kábé háromezer gyerkőc vár a gyakorlatra (akik aztán persze a betonplaccon állnak fejen és szaltóznak).

Az „Oh, Youth” a „kiházasítós” film zsánerét követte (hogyan nősítsük meg harmincéves, lúzer fiacskánkat?). Itt egy nagycsaládon belül zajlott a konfliktus, ahol az öt leánygyermek sportol, a mama őszinte bánatára, aki a régi értékrend szellemében gyermekeit minél előbb megházasítaná. És ekkor az egyetlen fiú épp egy taekwondo-bajnoknőnek kezd udvarolni… Sok-sok bonyodalom után persze a mama is rájön, hogy a sport milyen klassz dolog, és a fiatalok inkább várjanak az esküvővel, első a szocializmus építése.

Phenjani felhőkarcolók

Sajnos, Észak-Korea valódi arcából keveset láttam. Az éhínségről említést sem tettek, a hatvanas éveket idéző lakásbelsőkben bőven került étel a családi asztalra. Phenjanból láttam szépen gondozott parkokat, gigantikus modern épületeket, brutálnagy sportcsarnokokat, egy szép könyvtárat és egy kellemes fekvésű folyópartot, és sok-sok monumentális panelházat (amelyek csak egy kicsit voltak nagyobbak, mint mögöttünk, a Landsberger Alleen).

Aki ennél is többet szeretne tudni Észak-Koreáról, itt elolvashatja egy bátor honfitársunk útinaplóját. 

2 megjegyzés:

  1. Az ajánlott blog linkje nem működik!

    VálaszTörlés
  2. Nekem működött. Érdemes próbálkozni vele. Próbáld meg esetleg innen, vagy másold be: http://www.geocities.ws/janos8/dprk/traveloguehun.html

    VálaszTörlés