Némafilmsztárok, cigányok és orosz bariton

Van egy kis lakás Berlinben, Schöneberg városrészben, amit plafonig megtöltenek olyan egykori magyar filmsztárok relikviái, akik a 20-as, 30-as évek néma- majd hangosfilmjeiben Németországban szerepeltek. Képeslapok, színlapok, plakátok az itt karriert csinált magyar sztárokról, mint Alpár Gitta, Bársony Rózsi, Putti Lia – közülük egyedül a százéves Eggerth Márta él még. Ezt a múzeumi méretű különös gyűjteményt egy ember vadászta össze, ő Königer Miklós, három évtizede Berlinben élő magyar színész, rendező, pantomímes és gyűjtő. Az izgalmas anyagból már több kiállítást rendezett Budapesten és máshol. Most végre volt szerencsém bekukkantani a szentélybe és személyesen találkozni Miklóssal.

Gaál Franciska egy harmincas évekbeli plakáton

Új ismerősöm megajándékozott egy koncertjeggyel, ami Dmitrij Hvorosztovszkij berlini fellépésére szól. (Egész pontosan neki egy budapesti barátja vette a jegyet, amire nem tudott elmenni, és a fiával kiküldette, de Miklós sem ért rá, és röpke 5-6 órás szervezés után máris nálam landolt a jegy, amit én továbbpasszoltam Daninak.) Hvorosztovszkij a legjobb operaénekesek közé tartozik, itt többek között Liszt és Csajkovszkij dalaiból énekelt zongorakísérettel. Az ősz hajú, dekoratív, kicsit teátrális stilusú bariton nagy sikert aratott, főképp a középkorú hölgyek körében, amivel szemlátomást maga is tisztában van. (Itt Dani szavait tolmácsolom.)

A Berlini Szalonon így a közteherviselés jegyében én voltam soros (sajnos, a bébiszitterek mindenféle okból kidőltek alólunk!). A magyarországi cigányság helyzete volt a téma, ami ugye végeláthatatlan, de Dr. Kertesi Gábor közgazdász nagyon intelligens, korrekt és tényeken alapuló válaszokat adott a háziasszony, Pompéry Judit kérdéseire.

Hamarosan befutnak Pöttyös Nagyiék, ami újabb kultúreseményeket előlegez.