Összefoglaló: 16 hónap Berlinben I.

Még kevés hét hátravan, de a lényegen ez már nem változtat.

Fájó szívvel csomagolunk, de lássuk az összefoglalót!

A Fal egy darabja

Munka

Dani nagyvonalú ösztöndíja teljes szabadságot adott, így ő csak a kutatásával foglalkozott ezalatt. Két Három nagyobb cikke született az itteni együttműködésekből, amelyek nem jöttek volna létre máshogy, (meg sok másik, amelyeket bárhol világra hozott volna), és ezek mellett sokat utazott, konferenciázott, és nőtt a szakálla. (Ezt a tudományos életben arra mondják, hogy valaki egyre több tapasztalatot és munkaévet tudhat a hát mögött, de esetünkben szó szerint is igazJ)

Életszínvonal

Ez is nagyon jó volt, és ehhez Berlinben nem kell gazdagnak lenni! Itt mindenkire süt a Nap (sajnos csak metaforikusan). Szép lakásban laktunk, és a szomszéd szupermarketben minden megvehető két euróért, amit ember el tud képzelni. És általában is minden szórakozási, kulturális, gasztronómiai és sportlehetőség megvan, ami az élethez kell. Minden kényelmes és jól szervezett. A berendezkedés fénysebességgel zajlott, részben a meglevő tapasztalataink okán.

A német nyelv

Dani sok hónapig járt egy magántanárhoz németből, aki szerint jól tud németül. Más tanú nincs. Sokat tud, de hétköznapi helyzetekben továbbra sem meri használni a nyelvet, a kollégáival angolul társalog, hivatalos ügyekben engem szalajt, a szomszédok elől bujkál. Veró most ott tart németből, ahol magyarból fél éve: pár szót használ, és mindent elismétel. A nagy álmot, hogy Veró kétnyelvű legyen, a hazaköltözés megtöri. Ez szomorú, mert pár hónap múlva már beszélne. Nagy kérdés, a mostani szintjét érdemes-e fenntartani és hogyan.

Berlinben mindenki művész. P. Nagyapa festőnek maszkírozva,
oldalt bruncholók. Tipikus szcéna Prenzlauer Bergben. 

Kaland és izgalom

Na, ez nem volt. Mivel már egyszer éltünk itt másfél évet, a város nem nyűgözött le újdonságával, és nem is éreztünk késztetést, hogy mindent újra töviről hegyére megnézzünk. Ha mentünk valahova, inkább a fehér foltokat pótoltuk. Azért pár kellemes utazást végrehajtottunk, és amennyire Veronikától valamint az egy évig tartó sarki téltől lehetett, igényes kultúrprogramokon vettünk részt. Túl sokat nem lehetett. De tegye a szívére a kezét minden szülő, aki segítség nélkül nevelget egy kétévest: sokat jár múzeumba?

Társasélet

Annak dacára, hogy komoly kapcsolati hálónk volt itt, már a régi ismerősök beizzítása is több hónapba telt. Új barátokat nem szereztünk, az egyetlen kivétel Claudia, a szomszéd anyuka, akivel kellemes kapcsolat alakult ki a gyerekek körül. Nagyjából magányosak voltunk, ettől az első félidőben nagyon szenvedtem, a másodikban pedig érdekes módon már cseppet sem zavart. Néhány vendég erre járt, de mivel szállást nem nagyon akartunk nyújtani, így jóval kisebb volt a forgalom, mint az első ittlétünk alatt. Viszont Berlinbe előbb-utóbb mindenki eljut, így több ismerőst üdvözölhettünk itt, tőlünk függetlenül.

Gyerekkel utazni fél és két évesen (Galilea és Weimar)

Gyerekkel külföldön

Sajnos az ittlétünk Veró legnehezebb korszakával esett egybe. Az első hónapokban még kétszer aludt egy nap, de már nem alszik el babakocsiban/háton, passzívan már nem hajlandó jelen lenni a felnőtteseményeken, de még minden gyerekprogramhoz kicsi. A környékünk viszont szuper volt gyerekszempontból: sok játszótér, park a ház előtt, rengeteg kisgyerek, gyerekmegőrző a konditeremben, és az ovival is megütöttük a főnyereményt. Nagy hála lányunk nyitott, bátor és rugalmas természetének, ez jócskán megkönnyítette az életünket, könnyen ment az összeszokás szomszédokkal, gyerekmegőrzőben, óvodában. Nagyobb gyerekkel még nincs tapasztalat, de továbbra is a 0-1 éves kort ajánlom külföldi kalandozásokhoz.

Berlin 1. és Berlin 2. összehasonlítás

Hat éve gondtalan fiatalként éltünk itt, a féktelen kulturális élet, a bulizás, a lelkesen begyűjtött új ismerősök és a köztük való bringás száguldozás töltötte ki a napjainkat. Berlin erre ideális. Szülőként tértünk vissza, Berlin más vonásai kerültek előtérbe, de a város a gyerekes létre is remekül alkalmas.

Tel-Aviv – Berlin összehasonlítás

Tűz és víz! És amekkora távolságban fekszik az egyik irányban Tel-Aviv Budapesttől, Berlin épp olyan messze a másik irányban. Kulturálisan, mentalitásban, mindenhogy. Tel-Aviv a kaotikus Közel-Kelet, ahol semmi sem úgy van, ahogy ígérik, közben katonai fegyelem lengi át az országot. Berlinben minden úgy van, ahogy a formanyomtatványon írják, de a hétköznapokban liberalizmus dúl. Izrael egy hihetetlenül izgalmas, nagyon más világ volt, amit fel akartunk hörpinteni, megismerni, de ott élni nem tudnánk. Németország nyugodtabb, unalmasabb, viszont nagyonis tudnánk itt élni. Izraelben elmaradt a tél, Németországban elmaradt a nyár. 

Berlini nyár