Újabb szívfacsaró bejegyzés.
A "milyen ajándékot adjak hét óvónőnek?" kérdésre számos izgalmas ötlet érkezett, melyek sokat elárultak a válaszolók gondolkodásáról. Néhány szemelvény, név nélkül: magyar szakácskönyv (persze németül), bejglivel, magyar pálinkával; vegyek hét darab akciós egyeurós mikulásvirágot az egyik barkácsáruházban; tegyek egy borítékba száz eurót és ajándékozzam a csoportkasszának; csoki; Rakovszky, Nádas vagy Esterházy német fordításban.
Végül abszolút mainstream megoldásként a beszoktatást végző óvónőnek adtam bonbont és pezsgőt. Összesen ketten voltak jelen, úgyhogy nem lett ciki.
Verónak szerveztek egy kis bulit az utolsó nap, amire sütöttem muffint, a gyerekek táncoltak, énekeltek, és még egy társasjátékot is kapott ajándékba. Ennél is jobban örült azonban, hogy megkapta a Sprachlerntagebuchot, ami a gyermek nyelvi fejlődését volt hivatott dokumentálni. Pont a német beszédjéről még nem lehet sokat írni, de a szorgos óvónők valamikor azért leírták benne röviden Veronika szokásait, kedvenc játékait, és az óvodában készült fotókkal illusztrálták. Ettől én is paff lettem, de Veró nem akarja letenni azóta a könyvet. Egyébként a búcsút nem fogta fel. Nem úgy Tim, a szomszéd kisfiú, aki már közölte, hogy jön utánunk Magyarországra.
Dani és Veró már el is repültek, egy szoba plafonig tele csomagokkal, Cs. Nagyapa és én holnap autóval indulunk.
Erőt a pakoláshoz, és sikósság mentes jó utat!
VálaszTörlés