Szeptember másodikán repülünk. A jegy megvan, egy koffer már Berlinben vár minket, a lakást már kibéreltük, és a bringák is az istállóban nyerítenek. Ennyire rendezett körülmények közé sose mentünk még külföldre!
A lakásnak különösen örülök, teljesen berendezett, szép otthonunk lesz, a Karl-Marx-Allee és ami fontosabb, Vera néniék közelében. Róla még lesz szó, anyukám régi barátnője, jelenleg német nyugdíjas - jókedvű, talpraesett asszony, rengeteg energiával. A lakást is az ő farvizén evickélve szereztük meg.
Amennyivel az izraeliek lazábbak voltak a magyar mentalitásnál, a németek annyival precízebbek. Tel-Avivban a beköltözés után sem volt még szerződésünk a lakásról, a főbérlőnek egy darabig még kerülgettük a holmiját, kiköltözésnél pedig a levélszekrénybe dobtuk a kulcsot. Most aláírt szerződésünk van, sőt már a lakásban hagyott tárgyak leltárát is megkaptam. Lesz creme brulee pisztolyom, juhé!
Elég fáradtak vagyunk, mert az utolsó hetek egy lakásfelújítás véghajrájában teltek. Berlinben mindenképpen szusszanunk, persze miután bejelentkeztünk a rendőrségen, kötöttünk biztosítást és nyitottunk bankszámlát. Csak szépen, rendesen.
