Megérkeztünk

Az utolsó estén még szívfacsaró búcsút vettünk a két kulcsembertől, Vera nénitől és Claudiától. Megható, mennyire fájt nekik távozásunk. Cs. Nagyapa és én bogárhátú SuzukivalOpellel indultunk neki az útnak. Azt úgy kell csinálni, hogy a tetőcsomagtartóra rögzítünk két nagy bőröndöt, azokra egy biciklit, és az egészet megkoronázzuk a Hupléval. Igaz, a konstrukció miatt nagyjából 90-nel tudtunk jönni, de 12 óra alatt így is hazadöcögtünk. Cs., azaz Csomagolási expert nagyapa precizitásának köszönhetően az egész háztartásunk befért az autóba.

Néhány bőröndöt tapintatból eldugtunk

És ami hihetetlen, egy nappal később el is pakoltam. Most futtattuk össze az elmúlt két és fél évben lakott öt háztartást.

Veronika örült a régi lakásnak, határozottan vette birtokba a játékait, de a sok változás miatt kicsit meg van szeppenve, azaz most jobban engedelmeskedik nekünk. Fél, hogy ottfelejtjük valamelyik kanyarban.

Budapesti barátok, kollégák és ismerősök, most már lehet velünk találkozni!

Kellemes ünnepeket az olvasóknak.

Ovis búcsú 2.

Újabb szívfacsaró bejegyzés.
A "milyen ajándékot adjak hét óvónőnek?" kérdésre számos izgalmas ötlet érkezett, melyek sokat elárultak a válaszolók gondolkodásáról. Néhány szemelvény, név nélkül: magyar szakácskönyv (persze németül), bejglivel, magyar pálinkával; vegyek hét darab akciós egyeurós mikulásvirágot az egyik barkácsáruházban; tegyek egy borítékba száz eurót és ajándékozzam a csoportkasszának; csoki; Rakovszky, Nádas vagy Esterházy német fordításban.
Végül abszolút mainstream megoldásként a beszoktatást végző óvónőnek adtam bonbont és pezsgőt. Összesen ketten voltak jelen, úgyhogy nem lett ciki.

Verónak szerveztek egy kis bulit az utolsó nap, amire sütöttem muffint, a gyerekek táncoltak, énekeltek, és még egy társasjátékot is kapott ajándékba. Ennél is jobban örült azonban, hogy megkapta a Sprachlerntagebuchot, ami a gyermek nyelvi fejlődését volt hivatott dokumentálni. Pont a német beszédjéről még nem lehet sokat írni, de a szorgos óvónők valamikor azért leírták benne röviden Veronika szokásait, kedvenc játékait, és az óvodában készült fotókkal illusztrálták. Ettől én is paff lettem, de Veró nem akarja letenni azóta a könyvet. Egyébként a búcsút nem fogta fel. Nem úgy Tim, a szomszéd kisfiú, aki már közölte, hogy jön utánunk Magyarországra.

Dani és Veró már el is repültek, egy szoba plafonig tele csomagokkal, Cs. Nagyapa és én holnap autóval indulunk.

Szórakozás, finis

Dani visszajött Bertinoroból (I). Utolsó hétvégénken a Berlinische Galerie-ben megnéztük a Besnyő Éva-kiállítást. Az általam eddig nem ismert, hosszú életű (1910-2003) magyar fotográfus Berlinen keresztül érkezett Hollandiába, a tárlaton főleg 30-as, 40-es évekbeli fotóiból válogattak. Jó volt, de itt Berlinben el vagyunk kényeztetve magyar fényképészekből, Munkácsitól Capáig mindenkinek volt már kiállítása, mióta itt vagyunk. Fent Besnyő Éva egy 1931-es felvétele Berlinből, lenn egy önarckép 1932-ből.

Innen átkocogtunk a Zsidó Múzeum agyondícsért "Heimatkunde" című kiállítására, ahol 30 (zömmel bevándorló) művész próbálta megfogalmazni, mit jelent nekik Németország. Nekünk magas volt. Nekem egyedül Julian Rosefeldt nagyszabású videómunkája tetszett, ami a német erdő-mítoszt boncolgatta. Gondoljatok a Jancsi és Juliskára!

Szerény baráti körünkkel (Judit és Jóska) elmentünk búcsúvacsorázni, és ma még a korcsolyapályán is tiszteletünket tettük. Ezzel a kultúrprogram befejeződött, már csak a csomagolás van hátra.

Legoland

A földalatti, természetesen csurig Legóból készült vidámpark meglepően frekventált helyen, a Potsdamer Platzon található. Egy életnagyságú Legozsiráf posztol a bejáratnál. Bent az építőkockák hegyei mellett különböző barkácsszakkörök, építőkockát öntő gépek, körhinta, szellemvasút, 3D mozi várják az ifjúságot. A belépés 3 éven aluli gyerekeknek ingyenes, de ennek megfelelően Veró még nem sokat tudott kezdeni. Ő még nem is látott legot, építeni sincs türelme, két körhintára meg fel sem engedték. Kínlódtunk a 3D filmmel (autós üldözés, csak játékfigurákkal), felültünk a szellemvasútra (kínzókamra sikolyokkal, belépés 90 centinél magasabbaknak!), megnéztük az építőkockákból kirakott dzsungelt. Benn egy akváriumban legóhal úszkált, szép példájaként a keresztmarketingnek (az Aquadomot ugyenezen cég üzemelteti). Nekem legjobban a berlini épületek makettjei tetszettek. Egyébként tényleg csuda dolgokat raktak össze, Batmantől George Bushig.

Sajnos még nem szoktam meg, hogy a gyerekszórakoztató intézmények színvilágban, hangulatban és kialakításban leginkább a gyorséttermekre hasonlítanak. A belépő 3 éves kor fölött 7-16 euró (aszerint, mennyire előre veszed), felnőtteknek is, amit elég borsosnak találok ahhoz képest, hogy egyetlen cég reklámja az egész és persze „exit through the gift shop”. Volt már felnőtt, aki gyerek nélkül eljött ide szórakozni?

Este még az ingyenjegyet is beváltottam a moziba. Lars von Trier Melankóliáját néztem, ami emlékezetes mű, de embert próbáló volt végignézni.

Csíkos Nagyapa a Computerspielemuseumot böngészte eközben. 

A szégyenlista szépen apadt ma, de kemény munka volt!

Tropical Islands

Sikerült!!! Veronika meggyógyult, Csíkos Nagyapa befutott és eljutottunk Tropical Islandsbe. Ez egy beltéri trópusi strandimitáció Berlintől 60 km-re. A helyszín sokáig katonai repülőtér volt, majd a kilencvenes években léghajókat akart gyártani itt egy cég, ami csődbe ment, ezután jött a nagy ötlet, a strand létrehozása. Szép példája az iparból szolgáltatási társadalomba való átmenetnek. A puszta közepén álló félgömb alakú, 107 (!) méter magas, alátámasztás nélkül épült csarnok bizarr látvány.

Benn 26 fok van, ültettek egy igazi műesőerdőt, amiben még kisebb állatok is lakoznak. Emellett több természetes tengerpartot utánzó víz, igazi pálmák, balinéz és thai stílusú bungalók, Angkor Watot másoló szaunapalota, gyerekjátszópark, varietészínpad, óriáscsúszda, minigolf, hőlégballon és még ki tudja, micsoda gondoskodik az élményről és a pénzköltésről. Közben nem lehet megfeledkezni a csarnok fém-üveg vázáról. 

Giccs, de annak tökéletes. 

Veronika lelkesen strandolt, evett, csodálta a teknőcöket és a leguánt, és nekem is jólesett a csobbanás a 14 hónapja tartó berlini télben.

A felhős ég csak plakát, de a kunyhók igaziak. Ízelítő az esti showműsorból

A lagúna este

A leguán a menzán lakott, épp napi sétáját végezte (a gondozójával együtt)

Gyerekszáj

Néhány októberi mondás:

"Autóvillamos"(az autóbusz analógiájára).

Képeskönyvet nézegetünk, ahol a kacsa bevásárol a boltban. Kérdezem, mit vesz. „Műzlit… szójatejet.”

Mint tudjuk, ha afrikait lát, sajnos azonnal közli, hogy „fekete”. „És te milyen színű vagy?” „Szürke”.

Az állatkertben tolom a majomház felé. „Gyere, majom, gyere!”

Milyen színű a majom? „Sötétfekete”.

Éjjel mászik ki az ágyából. "Mit keresel?" „Parkolóhelyet”.

Gumiasztalon (nem az én képem!)

Mostaniak:

A konyhában eszik, én otthagyom. „Mama! Egyedül vagyok.” Ez azért is új, mert eddig a „Veve eszik” stílusban beszélt magáról, most kezd beszivárogni az egyes szám első személy.

És a „gija” helyett már olyan árnyalt kérdéseket tesz fel, mint: „Mama mit csinál?”

A tévében látunk egy parókás nőt, és közli: „paróka”. Ez azért meglepő, mert eddig nem beszélgettünk ilyesmiről.

„Mama menstruál.” Esküszöm, ezt nem vele szoktuk megvitatni! Utolsó figyelmeztetés, hogy észnél kell lenni, mit mondunk a füle hallatára.

És németül el tud számolni tízig. 

Szégyenlista

A búcsú fájdalmas része szembenézni az elmulasztott lehetőségekkel. Mi az, amit szerettünk volna ittlétünk alatt, de nem került rá sor?

Elutazni a tengerhez.

Meglátogatni Bogit Frankfurtban.

Egynapos kirándulás Potsdamba, Dessauba, Wittenbergbe.

Szisztematikusan végignézegetni a város (öt éve már megismert) negyedeit, lehetőleg kettesben és bringával.

Megnézni Adlershofot (először), ahol Dani dolgozik.

Elmenni a nyugati állatkertbe és akváriumba.

A Stasi-múzeum, a történeti múzeum, és az összes többi múzeum, ahol nem jártunk vagy öt éve jártunk.

Uszodába menni Veronikával.

Társasjátékozni.

Elolvasni legalább egy könyvet a főbérlők által itthagyott 400-ból.

Fondüt és creme bruleet készíteni (az eszközpark szintén itt volt a lakásban).

Egy fán is több virág nyílik, mint amennyiből gyümölcs lesz...

És amire még van esély a hátralevő egy hétben (amennyiben Veronika meggyógyul):

Újravizitelni a Gemäldegaleriet, megnézni a Zsidó Múzeum időszakos kiállítását és Besnyő Éva tárlatát.

Látogatás Tropical Islandsbe.

Elmenni a gyerekkel Legolandbe.

Felhasználni az ingyenjegyemet a Tilsiter Lichtspiele moziba.

Beülni gyerekestül abba az ázsiai étterembe a közelünkben, ahol egy nagy akváriumban halak úsznak.

Még egyszer korcsolyázni.

Ambíciózus? 

Ovis búcsú

Az óvodában beszélni akart velem Veronika óvónénije, mikor megtudta, hogy elköltözünk. Az egyórás beszélgetésen a jegyzetei alapján adott egy gyönyörű, strukturált visszajelzést arról, hogyan viselkedik, eszik, játszik, mozog, beszél stb. lányom az óvodában. A pontokat velem is megvitatta. Szinte minddel egyetértettem. És észrevette azokat a kis egyensúly-rendellenességeket, amiket eddig csak a Gézengúznál. Nagyon meghatódtam.
Az utolsó napján még egy kis bulit is szerveznek neki a csoportban. Help: illik-e ilyenkor ajándékot adni az óvónőknek? Előre mondom, hogy 7 van, akikből kettővel szoros, hárommal lazább, kettővel semmilyen kapcsolatunk volt (és az egyik férfi).

Aprósüti készül

Az utolsó napokat farigcsáljuk. Dani elutazott Bertinoroba (I), két nap múlva befut a csomagolásexpert Csíkos Nagyapa, Veronika meg beteg. Szurkoljatok, mert csütörtökre jegyünk van Tropical Islandsbe (beltéri trópusi strand az agglomerációban).

A legvidámabb kaszárnya

Tegnap Magyarországon eldöntötték: ismét nyilvántartásba veszik a hadköteles férfiakat. Egy ilyen nap estéjén mi mást is csúsztattunk volna a dvd-lejátszó hasítékába, mint az NVA című filmet. Az NVA a néphadsereg szó német rövidítésének felel meg.

A 2005-ös alkotás az osztalgia hullámain úszva közeleg felénk, ugyanaz rendezte, mint a Sonnenalleet. A téma: újoncok a keletnémet hadseregben, a nyolcvanas évek végén. Vígjáték. A film pontosan azt nyújtotta, amit vártunk: kopaszra nyírt kiskatonák nőt akarnak, ehelyett értelmetlen hadgyakorlatokon vesznek részt. Van, aki a Tulajdonságok nélküli embert tárazza be a másfél éves megpróbáltatásra, mások a maszturbációra gyűjtenek szinonimákat. Kedélyes poénok és durvább megaláztatások váltakoznak, különösebb cselekmény nélkül hömpölyög előre a történet. A film legjobb jelenetei, mikor a tisztek groteszk monológokat adnak elő A tanú szellemében, úgymint éberség, osztályharc, és persze a nemzetközi helyzet is fokozódik. Olyannyira, hogy a film végére aztán leomlik a fal, és a legvidámabb hadsereg is feloszlik.
Magyarországon nem mutatták be, de nem kár érte.
Azoknak, akik alig várják, hogy a sorkötelességet is visszaállítsák.

Kis magyar Mikulás

Van itt Berlinben egy kis netes társaság, magyar anyákból. Más a hátterünk, a város távoli részein lakunk, a gyerekek sem egyidősek (0-6 évesig), de a közös bennünk, hogy (félig) magyar gyerkőcöt nevelgetünk Berlinben. A tavalyi „hivatalos” magyar Mikulással egyikünk sem volt elégedett, így idén szerveztünk egyet magunknak.

Ambíciózus tervekkel készültünk: éneklés, sütés, barkácsolás, diavetítés, építkezés egy spéci puffasztottkukorica-elemből, és igazi Télapót is szerveztünk. A hét beígért gyerekből végül csodás módon csak egy betegedett le, és a sok program … negyedére is sor került. Azért diavetítettünk (az 1979-es Télapó-történetbe sikerült becsempészni a „termelőszövetkezet” szót), kicsit énekeltünk, volt egy rakás finomság (csoki nem, még ebben is meg tudtunk egyezni), a gyerkőcök temperamentumuk szerint tomboltak, aztán a csúcsponton megérkezett egy igazi Mikulás. Jelmezben, két krampusszal, és tudott magyarul.

Veró most sem mert odamenni a Télapóhoz, még a kedvenc Pandája erősítésével sem, de az ajándék vasalónak örült. Azóta azt állítja, nem fél a Télapótól.

Kedvenc pályaudvarunk

Míg Veró a Bubu-familynál vendégeskedett, mi a Hamburger Bahnhofba mentünk. Ez a kedvenc múzeumom Berlinben, az impozáns épület miatt: az egykori pályaudvart kortárs művészeti múzeummá alakították át.
A csarnokban óriási léggömbök igyekeztek a magasba: Tomás Saraceno argentin művész Cloud City című kiállítása. A különböző méretű lufikat hol moha borította, hol bennük tenyésztek növények, némelyikbe be lehetett menni vagy felmászni a tetejére, akárcsak egy épületbe. Izgalmas párhuzamos valóság nyílt ki, egyfelől űrbázisra, másfelől a legelemibb természeti képződményre emlékeztetve. Mi lenne, ha a kocka helyett a gömb lenne az alapvető forma, gömb alakú házakban élnénk és és irodai labdákon üldögélnénk?

Ezenkívül még az amerikai Paul Laffoley misztikus-ismeretterjesztő munkái hagytak bennünk mély nyomot.

Megkezdjük a hetedik évet együtt.

Lett egy fiam

Hirtelen rögtön egy közel ötéves. Sajnos csak egy estére.

Régi tervem, hogy majd felváltva vigyázzunk egymás gyerekeire egy ismerős anyukával. Ez eddig sosem jött össze. De most Bubu anyukájával (magyarok) összefogtunk. Tegnap este én vigyáztam Bubura, amíg a szülők étterembe mentek. Először vigyáztam más gyerekére!

Nagyon jól szórakoztunk. Végre egy gyerek, aki értékelte a humoromat! És sokkal-sokkal többet tudok a dinókról, mint tegnap. Bubu kedvesen akart küldeni egy nyalókát Veronikának. Mikor mondtam, hogy ő még nem ehet ilyesmit, azt mondta, akkor küld más ajándékot, majd hozott egy doboz hasmenés elleni gyógyszert. Aztán esti nasinak megevett két egész sárgarépát, nyersen.

Kár, hogy ennyire a végén jutott eszünkbe…

Ma jön a revans, akkor együtt fog játszani a két gyerek, mi meg évfordulunk. 

Összefoglaló: 16 hónap Berlinben I.

Még kevés hét hátravan, de a lényegen ez már nem változtat.

Fájó szívvel csomagolunk, de lássuk az összefoglalót!

A Fal egy darabja

Munka

Dani nagyvonalú ösztöndíja teljes szabadságot adott, így ő csak a kutatásával foglalkozott ezalatt. Két Három nagyobb cikke született az itteni együttműködésekből, amelyek nem jöttek volna létre máshogy, (meg sok másik, amelyeket bárhol világra hozott volna), és ezek mellett sokat utazott, konferenciázott, és nőtt a szakálla. (Ezt a tudományos életben arra mondják, hogy valaki egyre több tapasztalatot és munkaévet tudhat a hát mögött, de esetünkben szó szerint is igazJ)

Életszínvonal

Ez is nagyon jó volt, és ehhez Berlinben nem kell gazdagnak lenni! Itt mindenkire süt a Nap (sajnos csak metaforikusan). Szép lakásban laktunk, és a szomszéd szupermarketben minden megvehető két euróért, amit ember el tud képzelni. És általában is minden szórakozási, kulturális, gasztronómiai és sportlehetőség megvan, ami az élethez kell. Minden kényelmes és jól szervezett. A berendezkedés fénysebességgel zajlott, részben a meglevő tapasztalataink okán.

A német nyelv

Dani sok hónapig járt egy magántanárhoz németből, aki szerint jól tud németül. Más tanú nincs. Sokat tud, de hétköznapi helyzetekben továbbra sem meri használni a nyelvet, a kollégáival angolul társalog, hivatalos ügyekben engem szalajt, a szomszédok elől bujkál. Veró most ott tart németből, ahol magyarból fél éve: pár szót használ, és mindent elismétel. A nagy álmot, hogy Veró kétnyelvű legyen, a hazaköltözés megtöri. Ez szomorú, mert pár hónap múlva már beszélne. Nagy kérdés, a mostani szintjét érdemes-e fenntartani és hogyan.

Berlinben mindenki művész. P. Nagyapa festőnek maszkírozva,
oldalt bruncholók. Tipikus szcéna Prenzlauer Bergben. 

Kaland és izgalom

Na, ez nem volt. Mivel már egyszer éltünk itt másfél évet, a város nem nyűgözött le újdonságával, és nem is éreztünk késztetést, hogy mindent újra töviről hegyére megnézzünk. Ha mentünk valahova, inkább a fehér foltokat pótoltuk. Azért pár kellemes utazást végrehajtottunk, és amennyire Veronikától valamint az egy évig tartó sarki téltől lehetett, igényes kultúrprogramokon vettünk részt. Túl sokat nem lehetett. De tegye a szívére a kezét minden szülő, aki segítség nélkül nevelget egy kétévest: sokat jár múzeumba?

Társasélet

Annak dacára, hogy komoly kapcsolati hálónk volt itt, már a régi ismerősök beizzítása is több hónapba telt. Új barátokat nem szereztünk, az egyetlen kivétel Claudia, a szomszéd anyuka, akivel kellemes kapcsolat alakult ki a gyerekek körül. Nagyjából magányosak voltunk, ettől az első félidőben nagyon szenvedtem, a másodikban pedig érdekes módon már cseppet sem zavart. Néhány vendég erre járt, de mivel szállást nem nagyon akartunk nyújtani, így jóval kisebb volt a forgalom, mint az első ittlétünk alatt. Viszont Berlinbe előbb-utóbb mindenki eljut, így több ismerőst üdvözölhettünk itt, tőlünk függetlenül.

Gyerekkel utazni fél és két évesen (Galilea és Weimar)

Gyerekkel külföldön

Sajnos az ittlétünk Veró legnehezebb korszakával esett egybe. Az első hónapokban még kétszer aludt egy nap, de már nem alszik el babakocsiban/háton, passzívan már nem hajlandó jelen lenni a felnőtteseményeken, de még minden gyerekprogramhoz kicsi. A környékünk viszont szuper volt gyerekszempontból: sok játszótér, park a ház előtt, rengeteg kisgyerek, gyerekmegőrző a konditeremben, és az ovival is megütöttük a főnyereményt. Nagy hála lányunk nyitott, bátor és rugalmas természetének, ez jócskán megkönnyítette az életünket, könnyen ment az összeszokás szomszédokkal, gyerekmegőrzőben, óvodában. Nagyobb gyerekkel még nincs tapasztalat, de továbbra is a 0-1 éves kort ajánlom külföldi kalandozásokhoz.

Berlin 1. és Berlin 2. összehasonlítás

Hat éve gondtalan fiatalként éltünk itt, a féktelen kulturális élet, a bulizás, a lelkesen begyűjtött új ismerősök és a köztük való bringás száguldozás töltötte ki a napjainkat. Berlin erre ideális. Szülőként tértünk vissza, Berlin más vonásai kerültek előtérbe, de a város a gyerekes létre is remekül alkalmas.

Tel-Aviv – Berlin összehasonlítás

Tűz és víz! És amekkora távolságban fekszik az egyik irányban Tel-Aviv Budapesttől, Berlin épp olyan messze a másik irányban. Kulturálisan, mentalitásban, mindenhogy. Tel-Aviv a kaotikus Közel-Kelet, ahol semmi sem úgy van, ahogy ígérik, közben katonai fegyelem lengi át az országot. Berlinben minden úgy van, ahogy a formanyomtatványon írják, de a hétköznapokban liberalizmus dúl. Izrael egy hihetetlenül izgalmas, nagyon más világ volt, amit fel akartunk hörpinteni, megismerni, de ott élni nem tudnánk. Németország nyugodtabb, unalmasabb, viszont nagyonis tudnánk itt élni. Izraelben elmaradt a tél, Németországban elmaradt a nyár. 

Berlini nyár

Egy délelőtt a Kulturforumon

Berlin egyik remek vonása, hogy ha csóró vagy, akkor is kellemes életet élhetsz, még kultúrát is vehetsz magadhoz. A Philharmonieban minden kedden délben rendeznek egy ingyenes "lunchkoncertet". Most végre eljutottam. Ithay Khen és Markus Schlemmer (izraeli csellós és német zongorista) egy Beethoven- és egy Mendelssohn-szonátát adott elő. Az előtérben zajlott a koncert, a pár tucat széket csak igazolvánnyal bizonyított súlyos mozgássérültek foglalhatták el, a több száz hallgató a lépcsőkön, földön, ruhatári pultokon ült.

Werner Tübke: Lebenserinnerungen
des Dr. jur. Schulze (III)

Ernst Wilhelm Nay: In der Nacht

A Kulturforum egy enyhe domboldal a Potsdamer Platz mögött, a hangversenyterem mellett több múzeum, könyvtár, templom honol itt. A koncert előtt megnéztem a Neue Nationalgalerie új kiállítását: Der geteilte Himmel (a megosztott ég), német képzőművészet 1945 és 1968 között. Értelemszerűen NDK és NSzK művészet, az előbbit a szocialista realizmusból kisarjadt figuralizmus, utóbbit a minimalizmus, absztrakt, pop-art és más imperialista tendenciák jellemzik. Mintaként még a kor nagy külföldi trendformáló alkotóitól is kitettek műveket, például Andy Warholtól. Érzésem szerint a keletnémet művészek kicsit alul voltak reprezentálva a tárlaton, de itt igazságos leszek: egy kép innen, egy onnan.

Sajnos az állami múzeumokban a heti egyszeri ingyenes belépés megszűnt, de munkanélkülieknek és szociális segélyen élőknek továbbra sem kell fizetni az állandó kiállításon. Takarékos kultúrlények itt vadászhatják össze az ingyenes múzeumokat. 

A hét műtárgya

Ez a kis installáció (külön figyelmet a trükkös alakú vízelvezetővé fabrikált vizesüvegnek!) a lakásunkat díszítette fél napig. Kilyukadt a főtőcső. Reggel 8-kor felhívtam a házmestert, és utána már ment a dolog a maga útján, ő telefonálgatott, szerelőket hívott, nekünk csak be kellett engedni őket a lakásba. Délután 3-ra a csövet kicserélték, nem csöpög. Fizetnünk nem kellett. (A lakás egy házkezelő cég tulajdonában van.) Dani szerint ez sztori. Szerintetek?

Séták gyerekkel: karácsonyi piac az Alexon

Balról jobbra: egy embernagyságú karácsonyfadísz, Marienkirche, TV-torony és körhinta

A németek imádnak nulla fok alatt a szabadban iszogatni. Most Berlinben erre több tucat karácsonyi vásár ad módot. Mi Veróval az Alexanderplatzbelit kerestük fel. Az áruválaszték az ilyenkor szokásos - kézműves szappanok, perui pulóverek, fafaragványok, és persze forralt bor, sült kolbász, palacsinta -, de mindenhol van pár attrakció. Itt jégtekepálya, óriási körhinta és egy tízméteres forgó szentcsalád-installáció, tetején ventillátorszerű szárnyakkal. De egy miatyánknyira, a Rotes Rathaus előtt máris újabb karácsonyi piacba botlunk, ott több körhinta mellett állatsimogató, jégpálya és óriáskerék teljesíti ki a hangulatot.

Körhinta, szentcsalád-forgó és világóra, a háttérben nagyáruházak

A Galeria áruház szellemes karácsonyi játék-kirakat-installációkat készített, berlini témák köré rendezve. Itt például a falon próbál áttörni egy halom plüssállat, felénk az NDK rendőrkutyával, túloldalt a telegraffitizett Nyugat. Ide be is mentünk mozgólépcsőzni az ifjúság örömére.

Falbontók

Veronikát eddig nagyon igyekeztem megóvni a konzumláztól. Ő még nem tudja, hogy egy üzletben akár meg is vehetnénk valamit, ha ő akarná. Jelentem, annyira jól sikerült ez a nevelés, hogy mikor én levettem a polcról egy-egy doboz bonbont, Veronika "visszatesz" utasítással elvette tőlem és továbbhaladásra ösztökélt.

Beltéri installáció az áruházban

Akvárium

Egész pontosan a SeaLife Aquadomban jártunk, ami nem azonos a nyugatnémet állatkert melletti Akváriummal. Az Aquadom fekvése egész döbbenetes: az Alexanderplatz sarkában, egy irodaházba kell bemenni. Még a pénztár előtt világossá válik, mennyire kommerciális a létesítmény, ugyanis rögtön lefotóztak minket egy mikulássapkás csíkóhalszobor mellett, és ha tetszik, kifele menet lehet bögrét meg naptárt rendelni belőle. A belépődíj húzós, de 3 év alatt ingyen van, úgyhogy siessetek. Az Aquadom filozófiája, hogy csak olyan állatokat tart, amelyekben nem tesz kárt a fogság, így a tárlat nagy része elég uncsi, pontyszerű német szövetségi halakat mutat be, de azért sok-sok digitális infotáblával, hajószerű folyosókkal, kvízzel, kalózszobával, fejünk fölött átúszó rájákkal igyekeztek feldobni. Azért a végére elgyengültek, és egy kis korallzátonyt is becsempésztek. 

Csikóhal

És a csúcs: egy torony, ami a világ legnagyobb akváriuma, szerintük, és a legbizarrabb, szerintem. A hatalmas henger ugyanis egy irodaház belső udvarán áll, és lift viszi fel bele a nézőket, akik a Vörös-tengeri élővilág mögött látják a dolgozókat (a képen azért nincsenek, mert hétvégén voltunk). 

Tudtátok, hogy a halak éreznek szagokat?

Ovis karácsonyi piac

A november csupa buli, fénnyel és mulatsággal űzzük el a sötétség szellemeit. Főleg a gyerekek. Már volt a hónapban több lampionos felvonulás, pizsamaparti, most meg karácsonyi piacot szervezett az ovi, és máris közeledik a Télapó/Mikulás.

A karácsonyi piac nagyon jól sikerült, a gyerekek előadtak néhány dalt, volt századeleji stílusú körhinta, eszemiszom, és a kicsik barkácsoltak fenyődíszeket, mézeskalácsból hóembert és karácsonyi asztaldíszt. Az ovi igazgatónője maga is felszolgált a büfében. És név szerint ismeri mind a 170 gyereket. (Ez más ovikban is így van?) Egyedül az igazi, életnagyságú (sőt, annál kicsit nagyobb) Télapó okozott meglepetést: semmitől nem félő lányom ijedten menekült tőle, és az angyalkától is. Mi lesz így a Mikulással?

Mézeskalácsból cukorsziruppal összeragasztott hóemberek

Egy film, amely a környékünkön játszódik

A Boxhagener Platz ma kerületünk legmenőbb helye, trendi éttermek, tetoválószalonok, designerbutikok övezik, hétvégén biopiacnak ad helyet. Mi is megfordulunk itt bruncholni. Mint lokálpatrióta, meg kellett néznem hát a Boxhagener Platz című tavalyi filmet, amely 1968-ba visz vissza, és a nevezett téren játszódik. Csak játszódik, de erről később.

Csodás retró enteriőr

A film igazi kemény diónak bizonyult, a szereplők tájszólásban beszéltek, felirat nem segítette a megértést, sok-sok visszatekerés után is maradtak részek, amelyek csak segédanyagokból tárultak fel.

Az azonos című regényből készült mozi főhőse Holger, a kiskamasz és nagymamája, Otti, akik a téren laknak. Otti öt férjet eltemetett, és a hatodik is elég rosszul van, eközben máris ketten udvarolnak az energikus nagymamának: az egykori náci halárus Winkler, és egy hajdani illegális kommunista, Karl. Aztán Winkler rejtélyesen meghal, közben bevonulnak a szovjetek Prágába, és valaki tiltakozó szórólapokat oszt… Míg a nagymama és az öreg Karl egymásba szeretnek (feledhetetlen elsőcsók-szcénák hetven feletti színészekkel!), a kissrác a gyilkosság után nyomoz. A film nagy erénye, hogy az egykori NDK hétköznapjait nem vonja be szirupos mázzal (mint a Sonnenallee), de az elviselhetetlen elnyomás és terror helyszínének sem mutatja (ahogy A mások élete). A politika ott van a háttérben, de az előtérben ezeknek a kisembereknek az élete zajlik. Ne feledkezzünk meg az önkéntes rendőr papáról (a zseniális Jürgen Vogel alakítja), és annak Nyugatra vágyó, elégedetlen feleségéről.

Jürgen Vogel egy korhű konyhában

A film gyönyörű retrós képi világba visz minket. Helyükön vannak a naptárak, a tányérok, a lámpák. Sajnos, a jelenetek nagy része egyetlen lakásban és egyetlen háztömb előtt játszódik, így azért tíz perc után meguntam. Fájdalom, az a háztömb is a babelsbergi filmstudióban felhúzott makett. A Boxi túl sokat változott 1968 óta, ott már nem lehetett forgatni. Néhány külső felvételt más NDK-s városokban, például Halléban készítettek. Viszont autentikus helyszín a temető, amely lakásunktól kőhajításra fekszik, és a film jeleneteinek fele itt játszódik. Ezt felismertem, a háttérben a Tévétoronnyal.

A temetőnk, háttérben a Tévétorony

A filmet csak azoknak ajánlom, akik anyanyelvi németek, vagy a Boxhagener Platzon nőttek fel.

Utolsó hónap

A visszaszámlálás elkezdődött. Meghirdettem a biciklit eladásra.
Egy hónap van hátra, kelletlenül készülődünk és nincs kedvünk elbúcsúzni a várostól.
Majd lesznek összefoglalók.

A gyászos hangulatot ellensúlyozandó, két mondás Verótól:
1. Az ágyban fekve a lábával rugdos egy könyvkupacot. "Lábbal olvasok."
2. "Meine bili"!

Drei, másodszor

Ígértem, hogy megnézem újra a Drei című filmet, mert részint nem értettem, mit is akart a rendező (Tom Tykwer, A lé meg a Lola, A parfüm stb.), másrészt a bonyolult szerkezetű filmet moziban, felirat nélkül, dialektusos szereplőkkel elsőre nem tudtam egészében befogadni. A dvd-n sűrűn használtam a visszatekerős gombot, és most már sokkal beljebb vagyok.

Előrebocsátom, hogy a Drei sok hetero és homo szexjelenetet tartalmaz negyvenes szereplőkkel. Az alaphelyzet: húsz éve együtt élő berlini kultúrmunkás pár midlife-crisissel küzd. Jól megvannak, de a szenvedély már nem a régi… Simont anyja halála és a saját hererákja billenti ki a hétköznapokból, Hanna csak un mindent és kezdődő klimaxszal küzd. A pár mindkét tagja Adamban, az őssejtkutatóban találja meg a kiutat, akivel egymástól függetlenül viszonyt kezdenek. Mikor erre fény derül, először megijednek, aztán rájönnek, hogy miért is ne? És a hepienddel a címben vázolt felállás is eljövel.

A fő bajom a filmmel, hogy akiket ez a szituáció nem pukkaszt, márpedig a berlini művészvilágot nem, azoknak éppen a film tanítása felesleges, hogy legyünk nyitottak az új lehetőségekre. Nem tudok szabadulni a gyanútól, hogy a Drei egy férfi intellektuális könyörgése feleségéhez: tegyék már nyitottá a kapcsolatukat.

Eddig a rossz hírek. A Drei hihetetlenül részletgazdag, minden ízében mívesen megmunkált film, nagymennyiségű kulturális utalással, műfaji játékkal, amelyek elsőre, pláne nem anyanyelvűnek rejtve maradnak. Folyamatos meglepetések és betétek bombázzák a nézőt, némafilm, álomjelenet, táncbetét, és a rendező néha oly módon gyorsítja az elbeszélést, hogy osztott képernyőn peregtet egyszerre több jelenetet, hanggal. Szóval figyelni kell. 

Pár példa a sűrűségre. A film elején Hannát egy konferencia szünetében üdvözli egy kollégája, és azt kezdi neki fejtegetni, hogy nem ért egyet Hanna felfogásával, miszerint a műalkotást önmagában meg lehet élni, szerinte igenis kell a saját élettapasztalat. Fél perc sincs a jelenet, a türelmetlen Hanna ráadásul mondat közepén egy kézmozdulattal elhallgattatja az ismerőst, és snitt, már megint a teremben ül. A „Wahrheit und Dichtung” a film egyik központi témaköre. Nézzük meg például a hősök lakását! Hanna (kultúr-müsorvezető) és Simon (szobrokat kivitelez művészeknek) lakása a hangulatos Prenzlauer Bergben sűrű televény, telistele korábbi élmények, méghozzá művészi élmények lenyomatával. Plakátok kiállításokról, színdarabokról, könyvek hegyei. Nem véletlen, hogy a film elején Hanna már maga sem emlékszik, hogy egy plakátot (méghozzá épp egy Gilbert és George festményt, a saját életét alkotásba öntő meleg művészpár képét, két pont) ő tett fel évekkel ezelőtt a falra. A gyermektelen, "papír nélkül" együtt élő Hanna és Simon kiállításmegnyitókra és alternatív színielőadásokra járnak, főleg a közös ízlés és gondolkodás köti őket össze. Mikor Simon a hereeltávolítás után lábadozik, Hanna, hogy kicsit feldobja, a fejkendőkérdésről provokál vele vitát.

Adam őssejtkutató, korábban mesterséges megtermékenyítéssel „gyártott” gyerekeket, most szervátültetéshez tervez klónokat. A lakása – steril lakótelep – majdnem üres, szabadon áramlik benne a csí, szinte semmi tárgyakban, könyvekben fixálódott múltbeli energia nem áll a spontaneitás útjába. Nem is tölt benne sok időt Adam: munkája mellett focizik, meccsre jár, motorozik, vitorlázik, judózik, úszik, kórusban énekel, a szexuális életéről már volt szó, és látogatja előző házasságából származó gyerekét. Egyszer rajtakapjuk, hogy e-bookban olvassa a Moby Dicket.

Ellentétek vonzzák egymást. A két világ termékenyítően behatol egymásba. Hanna Ingeborg Bachmann írónő egy filozófikus kötetéből olvas fel a szeretőjének (később látjuk, hogy Adam, mikor épp szakítottak, e könyv felett aludt el), Adam vitorlázni és meccsre viszi Hannát, Simon pedig szobrot tervez Adam cégének.

Kép a képben: a film elején Hanna úgy észleli a kezdődő válságot, hogy Adam előadásán szexuális fantáziák kínozzák, pornóképeket vél látni. A néző is látja Hanna képzelődését, s ez nem akármilyen pornó. Jeff Koons akcióművész azon festményeit látjuk, amelyeken akkori feleségével, Staller Ilonával való szexuális együttlétüket örökíti meg giccsgyanús Ádám és Éva-szcenáriókban. Van, aki szerint mindez művészet, van, aki szerint pornó, s van, aki szerint egyik sem, mindenesetre egy újabb „művészet vagy élet” ábra a fraktálban. Persze a kép pár másodperc alatt lemegy, ehhez is meg kellett állítani a dvd-t és utána kiguglizni.

A Drei szerelmi vallomás Berlinhez, a város a történet önálló szereplője. Prenzlauer Berg, ahol Hannáék élnek, a Mauerpark, ahol Adam focizik, a Martin-Gropius-Bau, ahova kiállításmegnyitóra járnak, a fürdőhajó a Spreen, ahol Adam és Simon összetalálkoznak. Figuráiban, a benne ábrázolt életformában és életérzésben is nagyon-nagyon berlini.

Magyarországon is bemutatták. 

Friss művek

Lift, tejesdobozból. Az emeleten a csipesszel lehet rögzíteni.

Új hobbim fokozódik. Mindenféle játékot gyártok a gyereknek és -vel. Nagyon élvezem, egyre újabb dolgokat próbálok ki. A tevékenység közben a tudatomat is átrendezi. Másképp gondolkodom a tárgyakról, a hulladékról és az otthonunkról (kéne egy hobbiszoba, meg nagyon sok hely a kész műveknek!). A dolog túlmutat a háztartási lomokon, már kreatív boltból is beszereztem alapanyagokat. Ezekből készült a bárányka (akit egy könyvből puskáztam, a többi viszont saját invenció).

Bölcső gyógyszeresdobozból, amely ring is

Bari, fonalból

Ismerkedem a szalvétatechnikával. Az első mű még elég béna lett, tényleg csak azért teszem közzé, hogy a fejlődést majd követhessétek.

Doboz a betűknek

A betűk. Sajnos nem jött sok megfejtés. Büszkeségeim egyebek mellett maniküröző rudacskából, ragtapaszból, gyufából, megműtött lufiból, gyertyából, gatyagumiból és fültisztító pálcikából készültek. Immár tudunk mivel felelni az ismerősöknek, akiknek a kétéves gyerekük fejből tudja a Toldit. Veró a betűk kétharmadát felismeri és megnevezi, "Mama betű", "elefánt betű" stb. A nagybetűket máshol is lelkesen üdvözli.

Külön műfaj a közös alkotás. Itt a feladatom ugyanaz, mint a süteményporok gyártóié: megtalálni azt a minimális hozzáadott munkát, amit nem lehet elrontani, és amitől a háziasszony már úgy érzi, hogy az ő műve ez a remek sütemény, bár csak a tojást meg a vizet adta hozzá. Olyan kis lebutított munkaegységeket kitalálni, amit Veró el tud végezni, és utána magáénak érzi a művet. A ragasztgatás (éljen a kollázs!) továbbra is az ász, ragasztunk általam előtte kivágott papírokat, általa összetépkedettet, vagy lepréselt faleveleket.

Őszi táj, tépett papírból

Papírcsipkék, én vágtam, ő ragasztotta fel