2011. szeptember 29., csütörtök

Az egyszemélyes német Hollywood

Most, hogy hűvösödnek az esték, bújjunk be a szobába és nézzünk meg valami vidám filmet. Ma Til Schweiger munkásságában mélyedünk el. Ez ő:

A Fülenincs nyúl-ban (Keinohrhasen)

Színészként sok filmben láthattátok, például Tarantinótól a Becstelen brigantykban. Rendszerint ő a zárkózott, zordon mácsó. Pár éve rendez is, és a filmjei az év kasszasikerei. A Fülenincs nyúl című filmje beverekedte magát minden idők tíz legnézettebb német filmje közé (Németországban), több mint hatmillió nézővel. A kritikusok nem becsülik sokra, díjakat nem kap, viszont ha rendez valamit, az többnyire rekordszámú embert csábít be a moziba (olykor az előző Schweiger-filmet is megdöntve). Mit tud hát Schweiger?
  
Meseovi

A filmjei igényes közönségfilmek. Az igényesség a külső megvalósításra vonatkozik. Minden kép tökéletes, fantasztikus a világítás, gyönyörűek a tájak, csodálatosak a szobabelsők, ahol forgat, szép emberek, klassz zene szól… Ami csorbát szenved, az sajnos a sztori. Én négy művét láttam, az alaptörténet mindben hasonló volt: a nőfaló, italozó, felelőtlen rosszfiú (ezt maga Til alakítjaJ ) élete épp vakvágányra fut, mikor találkozik egy nővel, aki nagyon más, mint ő… És nem fogjátok elhinni, a végére a rosszfiúról kiderül, hogy hatalmas szíve van. Schweiger egyre több feladatot vállal magára: ő írja a forgatókönyvet, játssza a főszerepet, rendez és producál, a Kokowääh-ben pedig a saját lányát is szerepelteti és vélhetőleg ő tanította be.

Apa és lánya a Kokowääh-ben

Nekem a kedvencem a Schweiger-univerzumból a Fülenincs nyúl. Ebben Til egy gátlástalan bulvárújságírót játszik, aki mindenféle fordulatok után óvóbácsi lesz (és nem fogjátok elhinni, mi alakul ki a csúnyácska, de jószívű óvónénivel), de az elején szellemesen kifigurázza a német celebvilágot (aminek értéséhez persze ismerni kell azt). És a gyönyörűséges, fakó színvilágú óvoda képeit is jó nézni, mint a kérdésben érdekelt szülőnek. (Schweiger egy interjúban elmondta, több nézőnek annyira tetszett a filmbeli ovi, hogy érdeklődtek nála, hogy tudnák oda iratni a gyereküket.)
Három filmje is Berlinben játszódik, érdemes megnézni, mennyire más arcát mutatják a városnak, mint általában a berlini filmek. A „Berlinfilm” ugyanis társadalomkritikus, olykor kifejezetten baloldali, forradalmi mű, gondoljunk csak az Edukatorsra, ahol a hősök az eltunyult nagypolgárságot leckéztetik. A Was tun, wenn es brennt (magyarul Tűz esetén) című filmben Schweiger maga is bombákat gyárt egy berlini anarchista csoport tagjaként. De legalábbis a társadalom alján és peremén élőkkel szolidáris, a problémákat őszintén feltáró mű a Berlinfilm, még a szórakoztatóbb változata is. A pár évvel ezelőtti nagy siker, a Sommer vorm Balkon egy munkanélküli alkoholista anyuka és egy kamoinsofőrrel kavaró ápolónő történetét mutatta be minden idealizálás nélkül.

Az óvónő lakása

Na, ilyet nem találunk Schweiger filmjeiben. Ő bevallottan szórakoztatni akar, a drogosok, migránsok és segélyen élők problémáival majd máskor szembesül a néző. Nála az óvónő 180 négyzetméteres, designbútorokkal berendezett loftban lakik. (Ezt egy interjúban meg is indokolta Schweiger, sokkal tágasabb a tér, van mélysége a képeknek, nem egy fal elé állítva filmezi a szereplőket, mint a művészfilmek.) Berlin pedig egész napfényes arcát mutatja, ahol alkonyatban hajókirándulnak a szerelmesek, jólöltözött emberek ismerkednek a szórakozóhelyeken, a boldog családok ismertetőjele pedig, hogy a szökőkútban ugrándoznak, míg a napfényben megcsillannak a vízcseppek. Finom lelkek azért ne nézzék, mert csúnya szavak bőven elhangzanak, s ha jobb ötlete nem akad, Schweiger a szórakoztatás jegyében az övön aluli poénoktól sem fél.

Akinek nem vettem el a kedvét, a Mezítlábas szerelem és a Fülenincs nyúl Magyarországon is elérhető.

1 megjegyzés:

  1. Ha már német vígjáték, akkor megnézésre az általad említettek közül én inkább a Sommer vorm Balkont ajánlanám, ami a cannes-i díjas Andreas Dresen filmje és elérhető magyarul is Nyár Berlinben címen. Dresen és Schweiger filmjei között kb. annyi a különbség, mint a tokaji aszú és a kövidinka között. Schweiger kb. annyi művészi kifejezőeszközzel bír, mint egy borosdugó és nem véletlen, hogy előzetes tervei ellenére mégse ragadt meg Hollywoodban, ahol olyan bérgyilkosokat játszott, akiket az első negyedben
    kilőnek. A Becstelen brigantykat jórészt Németországban forgatták, hogy benne van, az inkább csak eme ténnyel és nem szenzációs tehetségével magyarázható.

    VálaszTörlés