Most, hogy hűvösödnek az esték, bújjunk be a szobába és nézzünk meg valami vidám filmet. Ma Til Schweiger munkásságában mélyedünk el. Ez ő:
A Fülenincs nyúl-ban (Keinohrhasen) |
Színészként sok filmben láthattátok, például Tarantinótól a Becstelen brigantykban. Rendszerint ő a zárkózott, zordon mácsó. Pár éve rendez is, és a filmjei az év kasszasikerei. A Fülenincs nyúl című filmje beverekedte magát minden idők tíz legnézettebb német filmje közé (Németországban), több mint hatmillió nézővel. A kritikusok nem becsülik sokra, díjakat nem kap, viszont ha rendez valamit, az többnyire rekordszámú embert csábít be a moziba (olykor az előző Schweiger-filmet is megdöntve). Mit tud hát Schweiger?
Meseovi |
A filmjei igényes közönségfilmek. Az igényesség a külső megvalósításra vonatkozik. Minden kép tökéletes, fantasztikus a világítás, gyönyörűek a tájak, csodálatosak a szobabelsők, ahol forgat, szép emberek, klassz zene szól… Ami csorbát szenved, az sajnos a sztori. Én négy művét láttam, az alaptörténet mindben hasonló volt: a nőfaló, italozó, felelőtlen rosszfiú (ezt maga Til alakítjaJ ) élete épp vakvágányra fut, mikor találkozik egy nővel, aki nagyon más, mint ő… És nem fogjátok elhinni, a végére a rosszfiúról kiderül, hogy hatalmas szíve van. Schweiger egyre több feladatot vállal magára: ő írja a forgatókönyvet, játssza a főszerepet, rendez és producál, a Kokowääh-ben pedig a saját lányát is szerepelteti és vélhetőleg ő tanította be.
Apa és lánya a Kokowääh-ben |
Nekem a kedvencem a Schweiger-univerzumból a Fülenincs nyúl. Ebben Til egy gátlástalan bulvárújságírót játszik, aki mindenféle fordulatok után óvóbácsi lesz (és nem fogjátok elhinni, mi alakul ki a csúnyácska, de jószívű óvónénivel), de az elején szellemesen kifigurázza a német celebvilágot (aminek értéséhez persze ismerni kell azt). És a gyönyörűséges, fakó színvilágú óvoda képeit is jó nézni, mint a kérdésben érdekelt szülőnek. (Schweiger egy interjúban elmondta, több nézőnek annyira tetszett a filmbeli ovi, hogy érdeklődtek nála, hogy tudnák oda iratni a gyereküket.)
Három filmje is Berlinben játszódik, érdemes megnézni, mennyire más arcát mutatják a városnak, mint általában a berlini filmek. A „Berlinfilm” ugyanis társadalomkritikus, olykor kifejezetten baloldali, forradalmi mű, gondoljunk csak az Edukatorsra, ahol a hősök az eltunyult nagypolgárságot leckéztetik. A Was tun, wenn es brennt (magyarul Tűz esetén) című filmben Schweiger maga is bombákat gyárt egy berlini anarchista csoport tagjaként. De legalábbis a társadalom alján és peremén élőkkel szolidáris, a problémákat őszintén feltáró mű a Berlinfilm, még a szórakoztatóbb változata is. A pár évvel ezelőtti nagy siker, a Sommer vorm Balkon egy munkanélküli alkoholista anyuka és egy kamoinsofőrrel kavaró ápolónő történetét mutatta be minden idealizálás nélkül.
Az óvónő lakása |
Na, ilyet nem találunk Schweiger filmjeiben. Ő bevallottan szórakoztatni akar, a drogosok, migránsok és segélyen élők problémáival majd máskor szembesül a néző. Nála az óvónő 180 négyzetméteres, designbútorokkal berendezett loftban lakik. (Ezt egy interjúban meg is indokolta Schweiger, sokkal tágasabb a tér, van mélysége a képeknek, nem egy fal elé állítva filmezi a szereplőket, mint a művészfilmek.) Berlin pedig egész napfényes arcát mutatja, ahol alkonyatban hajókirándulnak a szerelmesek, jólöltözött emberek ismerkednek a szórakozóhelyeken, a boldog családok ismertetőjele pedig, hogy a szökőkútban ugrándoznak, míg a napfényben megcsillannak a vízcseppek. Finom lelkek azért ne nézzék, mert csúnya szavak bőven elhangzanak, s ha jobb ötlete nem akad, Schweiger a szórakoztatás jegyében az övön aluli poénoktól sem fél.
Akinek nem vettem el a kedvét, a Mezítlábas szerelem és a Fülenincs nyúl Magyarországon is elérhető.