Egyik reggelen merészet gondoltunk és Veróval hármasban elgurultunk a Történeti Múzeumba. Ez lazán hangzik, valójában borzalmas volt. Veró a megérkezés után rohangálni, majd enni, aztán kiabálni, végül aludni akart, így kétórás kínlódás után hazavittem. Addig sikerült megnéznem a „Hitler és a németek” c. kiállítást, legalábbis negyedgőzzel. Azt szándékozott bemutatni, hogyan lehetett Hitlernek ekkora hatása Németországban, de végeredményben nem különbözött az eddig látott, második világháború-holokauszt témájú tárlatoktól. Igaz, a kiállított sok gigabit információt nem sikerült mind magamévá tennem. A kiállítás egyébként igen népszerű Berlinben, meg is hosszabbították, s az mindenesetre becsülendő, hogy a németek napirenden tartják történelmük kevésbé dicső fejezeteinek bemutatását is. Távozásunkig Cs. N. semmit nem látott, utána elindult az állandó kiállításra, ami Németország történetét mutatta be az őskortól napjainkig, egymillió négyzetméteren, de 1200 körül kivérzett. A képen Nagy Károly portréja az állandó kiállításról.
Sajnos mostanában egy dolgot lehet igazán csinálni Veróval: semmit. Döbbenet, hogy pár hónapja még a Golán-fennsíkon stb. Csíkos Nagypapa viszont remekül kijött az unokával, még a pelenkázást is hagyta neki Veronika. Emellett minden elképzelhető dolgot összeszerelt, megragasztott, becsavarozott, installált és felpumpált a háztartásunkban. Vera néni párja elvitte a Grüne Woche nevű mezőgazdasági és élelmiszeripari szakkiállításra. Itt tágan értelmezték a feladatot, mert bőrkanapét meg porszívót is árultak, gondolom, a hétvégi kiskertbe. Maradék idejében pedig, mínusz tíz fok fölötti időben többször körbebringázta Kelet-Berlint (68 évesen!). Egy ilyen családban természetesen Veró sem maradhat sokáig érintetlen: a héten megvettem neki az első triciklijét. Örül neki, hajtani még nem tudja, de én nagyon bízok benne.
A képen: Csíkos Nagypapa épp Cs. Nagymamával beszél neten, Veró lelkesen pápázik közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése