Pozitívumok:
Elsősorban, Daninak bejött a munka, jókat tud itt kutatni. Nagyon kellemes, tiszta, kulturált minden, egyszerű, áttekinthető és nyugalmas az élet. Rend van, lehet érteni a logikát még a bürokratikus csavarok mögött is. Nem bozótharc az élet. Minden kapható, és többnyire megfizethető. Meglepő gyorsasággal elindítottuk a mindennapi élethez szükséges projekteket (lakás, bicikli, bébiszitter), és még a nehéznek tartott területeken (óvodai hely szerzése) is gyorsan boldogultunk. Van pár ismerős, akik sokat segítenek (konkrétan kettő, Vera néni és Claudia). Nagyon szép lakásunk van. Veronika jól érzi magát itt és könnyen barátkozik. A gyerekmegőrzőnek hála mindennap tudok tornázni, és mindenhova bringával járunk. Berlin pedig rengeteg kulturális, gasztronómiai, bulizási stb. lehetőséget kínál…
Negatívumok
… amiket a gyerek miatt még alig vettünk igénybe. (Tegye a szívére a kezét mindenki, aki kétévest nevelget segítség nélkül: mikor voltatok utoljára a Halászbástyán/Corvintetőn/Nemzeti Múzeumban/Szimplában???) Szégyellem, de alig láttunk valamit a városból. Az ország beutazására sem volt motivációnk. A tél fél évig tartott és tényleg kemény volt, folyamatos betegségekkel. Gyér a szociális életünk. Mostanra a régi ismerősökkel nagyjából sikerült találkozni – mindenkivel egyszer. A szomszédok, Claudiát kivéve, átnéznek rajtam. Dani és Veronika még mindig alig beszélnek németül, az otthonülésben én is jobbára felejtek.
Mindezek miatt azt érzem, mintha még el se kezdődött volna az itt-tartózkodásunk, közben a horizonton már ott lebeg Budapest és a jövő tavaszi hazatérés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése