Megérkezett Dani az alapítvány szervezte chemnitz-freibergi túráról, a program a várakozásoknak megfelelően értelmetlen volt, viszont sikerült megismerkednie néhány Berlinben élő tudóspalántával. Pár órával utána megjött az első nem-családtag szállóvendégünk is, Kinga Zürichből, újabb izgalmas sajtokkal és svájci csokival gazdagítva konyhánkat. Bár egy egyetemi program nagyjából lekötötte, azért sikerült együtt kimozdulnunk. A Martin-Gropius Bauban kezdtük Moholy-Nagy László kiállításával. A fotókat, fotogramokat, kollázsokat, festményeket (az életműnek persze kis szeletét) a fény-árnyék motívum köré rendezték. Mintegy négyórányi filmanyagot is mellékeltek, köztük két izgalmas némafilmet, amelyeket Moholy-Nagy a harmincas évek elején forgatott Berlinben. Szinte semmit nem lehet felismerni, annyit változott a város.
Ezután átballagtunk a Philharmonie épületébe, ahol a Jacques Loussier Trio jazz-interpretációkat adott elő Bach műveire. A jegyeket Kini szerezte, bevallom, én eddig nem hallottam a művészről, de igen jó volt. Az élet igazságos: múltkor az operában sikerült drágább helyre ülni, mint amit vettünk, most viszont elkéstünk, és az első részt a lépcsőről hallgattuk. Kétszer is letoltak: egyszer az a néni, aki elsőként jött volna le a lépcsőn, másodszor azok, akik a helyünkön ültek az első rész alatt. Viszont teltház volt, és a sokat látott, nehezen lelkesedő berliniek állva tapsoltak a végén. Kini addigra túl volt egy színházi workshopon és a Pergamon-múzeumon, én pedig regényt olvastam a délelőtt, úgyhogy kultúrában erős napot zártunk.
Ma reggel Dani elutazott Dagstuhlba konferenciázni, Kini vissza Zürichbe, holnap Vera néni is elmegy Törökországba, mi meg itt tartjuk a frontot Veróval.
... mi pedig gazdagabbak lettünk egy újabb blog-beírással! Mindig szívesen olvaslak, de ez most különösen élvezetesre sikerült!
VálaszTörlés