Csíkos Nagyival két operaelőadást is megnéztünk a Staatsoperban, amit az épület felújítása miatt átköltöztettek a Schillertheaterbe, alig pár lépésre a Deutsche Opertől. Legalább ezt is megnéztük, lásd a képet.
Igyekeztem konzervatív rendezésű darabokat választani, kombinálva a bébiszitter szabadidejével. Így a La Péri című balettet és A sevillai borbélyt tekintettük meg. A jó hír, hogy Csíkos Nagyi (aki elutasítja a modernizáló operarendezéseket) mindkettővel elégedett volt. A rossz, hogy rám egyik sem gyakorolt nagy benyomást.
A La Péri (A tündér) 19. századi, mára nagyjából elfelejtett balett, az eredeti koreográfiája elveszett, és a Vladimir Malakhov rendező-koreográfus-táncos valamiért elővette. Egy háremben játszódik, ahol Ahmed herceg ábrándozik, és az egész olyan volt, ahogy a 19. században a mesés Keletet elképzelték. Kellemes, nem túl invenciózus zene, kellemes, klasszikus táncok, a háttérben Konstantinápoly akvarellje. Talán az a baj, hogy nem az erkélyen ültünk. Vagy hogy nem értek a baletthoz.
A sevillai borbély szintén klasszikus rendezés volt, csak valamiért a díszletet felejtették el, és Sevilla házait egy lepedő pótolta. Jó zenekar, tűrhető énekesek, de valahogy ez sem jött be.
.jpg)
Viszont nem sztrájkolt senki, még csak nem is modernizálták agyon a darabokat, és Csíkos Nagyinak tetszett. Ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése