Filmkritika. Két film Németországból, mindkettő jópár éves, nekem nagyon tetszettek, más közös nincs bennük.
A Fremde Haut (’idegen bőr’) hőse egy iráni leszbikus nő, akire hazájában halálbüntetés vár, ezért Németországba menekül. A menekülttáborban egy halott társa identitását veszi fel, akinek jobb esélyei vannak a papírok megszerzésére, s férfinak maszkírozva lép ki az új, szabad világba. A vidéki német valóság persze nem olyan shiny happy egy iráni menekült számára: pénze kevés, csak illegálisan tud munkát vállalni egy savanyúsággyárban, munkatársai folyton heccelik, például amiatt, miért is nem zuhanyzik velük együtt az általuk „ajatollahnak” becézett idegen. Aztán az egyik kolléganő érdeklődni kezd a zárkózott fiú iránt… A főhőst játszó Jasmin Tabatabai (félig német, félig iráni származású színésznő) szinte végig a vásznon van, és fantasztikus játéka elviszi a filmet. Elhisszük neki, hogy leszbikus nő, elhisszük, hogy zárkózott férfi, még azt is elhisszük, hogy környezete elhiszi neki, akik annyira másnak látják az iránit, hogy nem veszik észre másságát.
A Wer früher stirbt, ist länger tod (Aki előbb meghal, tovább lesz halott) vígjátéknak hirdette magát, bár annak kicsit brutális. Az első tíz percben végignézhetjük, ahogy egy kisfiút elüt egy kamion (nem esik baja), ő véletlenségből kivégez pár nyulat, majd a bátyja ezért büntetésül öngyújtóval égeti, a pokol örök tüzét idézve. Aki ezt nem bírja, hagyja is abba a filmet. Én mondjuk egy pofontól rosszul leszek, de ez a film annyira vicces és koherens volt, hogy maradtam. A lúzerfilm vagy etnofilm sémáit (vegyünk egy rakás szerencsétlen alakot, akik egy világvégi kis közösség kocsmájában isznak egész nap, aztán a film végére kiderül, hogy nagyon szerethető figurák, és legszívesebben a néző is odaülne a törzsasztalukhoz) egy gyerek nézőpontja dobja fel. A 11 éves Sebastian anyja születésekor meghal, és ő bűnösnek érzi magát. A magányos kissrác mindent komolyan vesz, amit a felnőttek vagy kis társai mondanak neki, és fantáziájában megelevenedik a „bűn és bűnhődés” katolikus bajor mondavilága. Hol az utolsó ítéletet látja maga előtt, hol meg rocksztár akar lenni ő is, mint Jimi Hendrix, hogy halhatatlan legyen. Az egyszerre brutális és vicces hangot a film következetesen tartja, közben összerándul a szívünk az egyre nagyobb kalamajkákba keveredő kissrácért…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése