Óvoda: jóléti állam és hiány

Nagy döntés született: Veronikát óvodába adjuk. Ha sikerül, a második születésnapjától, ha nem, akkor később, mondjuk ősztől.Ez alkalmat ad, hogy megismerkedjünk a német óvodai rendszerrel. Készen álltok? (Itt nincs éles átmenet az ovi és bölcsi között, a legtöbb intézménybe 0-6 évesek járnak.)

A gyerek óvodai elhelyezése két szálon fut. Egyrészt Gutscheint kell igényelni a megfelelő hivatalban, ez az „ovijegy”, amin keresztül fizeti az ellátást a szülő. A hivatal rengeteg szempont alapján dönti el, jogosult-e a gyermek ovira, ha igen, mennyi időt tölthet ott és mennyit kell ezért fizetnie a szülőnek. Esetünkben például, mivel én nem dolgozom, csak 3 éves kortól mehetne fél napot a gyerek, de mert otthon nem németül beszélünk, hogy mielőbb integrálódjon, már két éves korától ott tölthet napi 5-7 órát. Dolgozik-e a szülő, vagy tanul, vagy munkakeresési programban vesz részt, mennyi időt tölt utazással, van-e bármilyen fejlődési vagy szociális probléma a gyerekkel, ezt mind mérlegelik. A hivatal a végén megmondja, 4, 5, 7, 9 vagy annál is több órát tölthet az oviban a gyerek. A fizetendő összeg kalkulálása még cifrább, 8x40x7-es mátrix rendelkezik róla, ismét csak a gyerek kora, a szülők jövedelme, a testvérek száma (többgyerekesek kevesebbet fizetnek) és az oviban töltött idő szerint, a végeredményben nullától havi 500 euróig terjed. Hamarosan 3 éves kortól ingyenes lesz. Minden gyerekért kb. 500 eurót kap az ovi, a szülő által fizetett összeget kiegészíti a hivatal.

Ezek után én is rémeket láttam, hogy fogjuk ezt a sok papírt beszerezni, például hitelesített fordítást a tavalyi magyarországi, urambocsá izraeli jövedelmünkről, de a gyakorlatban roppant simán ment az ügyintézés, az igénylés után 3 munkanappal már a postaládánkban virult a Gutschein. Szép példája az abszolút igazságosságot szem előtt tartó jóléti államnak.

Jelmezpróba

Ezzel nincs azonban vége, mert most jön a neheze: helyet keríteni egy óvodában a gyereknek.

A berlini ovihelyzet katasztrofális, egy újságcikk szerint 15 ezer hely hiányzik. Most, márciusban az őszi 

kezdésre már sehol nincs hely, de a legtöbb oviban 2012-re vagy 2013-ra is már csak a várólistára vesznek fel. Mindenki szerint késve kezdtük el a keresést, a gyerek születésekor kellett volna feliratkozni. De azért ennyire könnyen nem adom fel!

A totális hiányhelyzet szüleménye a Kinderladen, a klasszikus nagy ovik mellett rengeteg ilyen is működik. Ezek pici ovik, amit néhány kétségbeesett szülő alapított, az állam ezt is támogatja. Ez nem egy óvodacélokra emelt épületben, hanem a szülők által bérelt helységben működik, kevés gyerekkel, a szülők vesznek fel gondozónőt, emellett a szülőknek is sokat kell dolgozniuk, ők takarítanak, adminisztrálnak, jógát meg szolfézst tartanak a gyerekeknek. Ehhez a gondolathoz még edződnöm kell, hogy nem elég a gyerek napi odafuvarozása az oviba és vissza, reggeli, tízórai és uzsonna csomagolása (sok helyen ezt a szülőnek kell küldeni, csak ebédet adnak), jelmezvarrás a farsangra, de még a klotyót is én sikáljam az oviban… Másfelől a szülői munkaközösség dönt az ovi ügyeiről, nagyobb beleszólása van az embernek. 

A várólistákról mindenfélét hallani a kétségbeesett szülőktől. Nem feltétlenül úgy működik, hogy a lista elején álló gyereket veszik fel legközelebb – sokan javasolták, ha fontos a hely, telefonáljak be minden hónapban az oviba, hogy mi tényleg akarjuk. Hogy bebiztosítsa magát, mindenki száz várólistára feliratkozik, mi is. Ha hirtelen ürül meg egy hely, akkor a jelentkezők közül választanak egyet, gondolom, szimpátia alapján. Ellenszenves szülők gyerekének sose lesz ovija… Hallottam olyat is, hogy a várólistáról kisorsolták a helyeket. Akad még direktebb megközelítés: több jelentkezési lapon rákérdeztek, én mivel tudok hozzájárulni az ovi hétköznapjaihoz? Nagy naivan beírtam, hogy sütök tortát a bulikra. Pedig szinte minden ovinak van alapítványa, ahol nagyobb adományokat is szívesen fogadnak…

A gyakorlat: egy hiánygazdaság, annak minden szimptómájával (maszekok, kenőpénz, protekció stb.).