A szókincse tovább bővült: kuka, séta, haj, bú (tehén), bé (bárány), sonka. Míg beteg voltam, több napig Dani foglalkozott vele, azóta a gyerek immár nem mamának, hanem Papunak hívja őt. Nevet nyert Pöttyös Nagyi is: Veró „kati” kiáltásokkal köröz a laptop körül, ahonnan skypeolni szoktunk vele. Megvolt az első mondat, nem meglepő módon a „Mama hinta”, amikor elhangzott, én is épp hintában ültem mellette. Azért nagy áttörésről nem beszélhetünk. Veró, mint kétnyelvű közegben cseperedő gyerek, továbbra sem bízik a nyelvben, a fontos közlendőit mutogatással, nyökögéssel jelzi. Én meg égek a játszótéren, hogy ez a háromévesnek kinéző gyerek miért csak olyanokat mond, hogy hamm meg vau, azt is magyarul. Néha mi sem értjük, amit mond, mostanában gyakran emlegeti, hogy gijjagó, nem tudtuk megfejteni. Mióta beszél, sok minden egyszerűbb vele, másrészt így is próbálkozik, hogy az ujja köré csavarjon minket. Néhány reggelen át a joghurtja fölött azt mondogatta, hogy „torta”, és bólogatással jelezte, mennyire egyetért az ötlettel.
Viszont szavak nélkül is parancsolgat. Mutogatja, hogy Papu meg Mama mit egyen, a játszótéren, hogy a másik kisgyerek is másszon föl a forgókorongra. Timmel tegnap először nem egymás mellett, hanem egymással játszottak: ölelgették egymást, ami birkózásba torkollott, és folyton a földön kötöttek ki, de nem hagyták abba. Más gyerekeket nagyon figyel, utánoz, sokat várok az ovitól, szerintem jó hatással lesz Veronikára.
 |
| Timmel birkóznak, háttérben Claudia |
Elbúcsúztunk a tápszertől, már csak tejet és rizstejet kap, a drogériák bébiétel-pultjánál nincs több dolgunk. Sajnos a pelenkarészlegen még igen. Sokszor ráül a bilire, de még semmit nem produkált bele. Pedig képes a tudatos kontrollra: fürdés és zuhanyzás előtt mindig kivárja, amíg a kádba kerül, és ott pisil. Folyamatosan bújnak ki újabb fogai, 16-nál tartunk.
Félénkebb lett. Már nem rohan a kutyák közé, hanem pantomimmal engem utasít, menjek oda a kutyushoz és simogassam meg. Ismeretlen gyerekeknél is olykor engem kér meg, kérjem el a homokozólapátot. Próbál egyedül kabátba, kardigánba bújni, a hazatérő családtagnak leveszi a polcról a neki való papucsot, séta előtt hozza a cipőmet.
Az ismeretlen szavak nálunk is megvoltak. Miska kezdetben mindent ambának és bümbának hívott, ami élt vagy mozgott. Inkább volt amba az élőlény és bümba a mozgó valami, de ez sem volt fix. Sosem derült ki, hogy mit is akart ezekkel egész pontosan. Viszont nagy sikerélményünk, hogy a heteken át emlegetett "jambindindi" egy véletlen folytán megfejtődött, a sárga Lamborghinijét akarta ezzel megnevezni.
VálaszTörlés