Zsu 36 + Bébi-nyelvtan

Nagyon köszönöm mindenkinek a születésnapi köszöntéseket. Végül szerintem a maximumot kihoztam a napból, amit egyedülálló emigráns anyaként lehet. Reggel még az ágyban elolvastam Ulickaja Gulja című novelláját, ami példát mutatott, hogyan kell igazán belevalóan megülni az ünnepet. Délelőtt meglátogatott egy ismerős anyuka a kétéves Danival. Veró nagyon örült, hogy végre egy hasonló korú gyerekkel játszhat, Dani viszont félénkebb típus, és többször elsírta magát. Pedig nem bántotta Veró, csak például kézen fogva ki akarta húzni a konyhába, mikor megéhezett. Veró alvásidejében Orhan Pamuk Isztambul-kötetét olvasgattam. Kincs a magamfajta rossz alvónak az a könyv: egy fejezetet bírok egyben, aztán mély, üde álomba merülök. Vacsorára Vera néniékkel elmentünk ünnepelni a közeli pizzeriába, este pedig (az ajándék bonbont eszegetve) megnéztem a Little Miss Sunshine (A család kicsi kincse) című filmet. Kedvesen fanyar, független alkotás, mégis minden pórusából árad az amerikai életérzés: a „Hogyan legyünk sikeresek” apuka, a „Mindent őszintén meg kell beszélni” anyuka, a gyerekszépségversenyre készülő csúnya kislány, a Proust-kutató szuicid nagybácsi, és a road movie a beragadt sebváltójú kisbusszal. Jól szórakoztam.

Társaséletem sprintet vett: múlt héten 3 régi ismerőssel sikerült összefutnom. Mindhármat az egykori egyetemi programból ismerem, pályatársak, kisgyerekük van, sok közös témánk lenne… Mindez jól hangzik, de fél évbe telt összehozni ezeket a találkozókat, és nekem kellett erőltetnem. (Dolgoznak, rohannak az oviba, terhesek.) Ez elszomorít, nem látom az esélyt a közös élményeken alapuló mély barátság kialakítására. Még a velem egy emeleten lakó Timmel és mamájával is átlag háromhetente tudunk együtt tölteni egy délutánt. Önsajna.

Tészta, amit annyira szeretnek a gyerekek

Kisgyerekkori nyelvtanulás. Izgalmas figyelni, hogyan birkózik meg a baba az anyanyelvvel. Megpróbálom összeszedni, miket tud Veró (pár hét múlva ez már nem fog menni, az ősrobbanás előtti nagy pillanat).

Ételek: alma, tészta, torta

Állatok: va(u), gyí, cica, maci, halak, háp

Személyek: Mama, Ve(ronika), Ti(m)

Tárgyak: go(mb), kaki, hinta, kupak (kuka), csizma (kima)

Univerzális fogalmak: táttya, hamm, hoppá, ajajj

Egyebek: lila, arra (ajja), nem, pápá

Német szavak: ja, nein, Tschüß(ki)

Lehet, hogy több szót is használ, csak nem értem őket. C és cs helyett még gyakran k-t ejt (’kica’). V helyett pedig az angolos w hangot ejti.

És persze még minden szó egész helyzetet képes jelölni. Veró első szavát, a hintát máig használja konkrét hintákra, bármire, ami lóg, leng, függeszkedik (a bicikliboltban a dróttal felakasztott kerékpárra is ezt mondta), és azt is jelenti, hogy „menjünk a játszótérre”. Még megvan a táttya, „kérem, köszönöm, tessék, add ide” jelentéseket tömörítve. Ha bármi leesett, kiömlött, ha ő maga elesett, az mind hoppá. Ha a földön talál egy foltot, leesett tárgyat, az is hoppá. Újabban ezeket a baleseteket elnyújtott ajajjal kommentálja. Hamm, ha ő éhes, ha bárki eszik, ha képeken evést lát, vagy ha győzköd, hogy egyek egy falatot. Ha megkérdezem, akar-e vacsorázni, arra is hamm a válasz. Eddig a kérdésekre mindig nemmel felelt, de újabban tud bólogatni is. Tim a szomszéd kisgyerek, és ha bármelyik gyerek hangját hallja a lépcsőházból, az is Tim. Időnként rám mutat, és büszkén bejelenti: Mama. Ha mondom neki, hogy hívjuk fel papát, arra is mama kiáltással reagál. Apja helyett is anyja vagyok. A lila igazi meglepetés. Egyik reggel egy lila blúzban ültem le reggelizni, arra közölte, de korábban erről nem beszéltünk, a blúz kapcsán meg különösen nem, más színt nem is tud még. Séta közben szól, hogy arra akar menni. A halak szót így többes számban sajátította el, és most még úgy gondolja, hogy az egyes szám hala.

És persze ezeknek a többszörösét érti. Én továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy a viszonylag lassabb fejlődés oka, hogy 1. a gyerek kétnyelvű 2. nem olyan verbális típus. A 2. csak anyai megérzés (szóval nem író lesz, inkább gorillákat ment majd Afrikában), az 1.-t viszont alátámasztja, hogy továbbra is gond nélkül elvan a német nyelvű gyerekmegőrzőben, és mivel napi egy órát ott tölt, valami csak ragad rá.