Második szállásunk Meissenben volt, ezt semmi nem indokolta különösebben, viszont egy ritka hangulatos panziót fogtunk ki. Itt nem a tulaj úszóoklevelével és ócska cuccaival kellett egy szobában aludnunk. A netes foglalási rendszer hibája miatt eleve egy nagy apartmant kaptunk a kicsi áráért, így három szobában kereshettük egymást. A házat pedig rengeteg szeretetteli ötlettel tették otthonossá. Sorolom: egy párnatékából lehetett a legkényelmesebb párnát kiválasztani; dvd-lejátszó a szobában és dvd-gyűjtemény; a fürdőszobában szennyestartó és fali gyógyszeres szekrényke; a konyhában bárpult; szabadon kölcsönözhető esernyők (ez bizony jól jött); az udvaron fűszerkert és felcímkézett gyümölcsfák. Az étterem a regionális vonalat vitte, helyi termelőktől származó, sokszor bio hússal, sajttal, környékbeli borokkal és a ház maga is készített lekvárokat meg hasonlókat. A pár apró hiba ellenére (az étteremben döbbenetesen lassú volt a kiszolgálás) mindenkinek ajánljuk a Goldenes Fass-t Meissenben.
Egyébként feltűnt, hogy Meissent főleg középkorú biciklisták látogatják nagy számban, a hely ezzel reklámozza magát, meg a borpincékkel, ugyanis ez Németország legészakibb bortermelő régiója is.
Miket láttunk:
Meissen city, az elmaradhatatlan piactérrel, a reneszánsz és barokk házakkal, a gótikus templommal.
 |
| Meissen piactere, 16. századi patikával |
 |
| Nagy hiba: az éhes gyerekkel beülni étterembe, ahol negyven perc alatt rántják össze azt a kis levest |
Felmásztunk a várba. A gótikus Albrechtsburgot a 19. században egy tűzvész után szépen felújították, és ellátták romantikus falfestményekkel. Gyönyörű, de az eredetisége megkérdőjelezhető. Itt óriási kiállítás honol a porcelán európai feltalálásáról, ami Meissenben történt a 18. század elején. Az alkimista Böttgert Erős Ágost fejedelem fogadta be/börtönözte be, aki itt aztán arany helyett porcelánt csinált. (Ez a tájék arról nevezetes, mennyi üldözött reformernek, különcnek és vallásalapítónak nyújtottak menedéket, a Wartburgban Luthernek, Gothában a fő-fő illuminátusnak.) A háromszintes, hatalmas palotában még egy monstre középkor-kiállítás is található. Veronika az Albrechtsburgot elbliccelte.
 |
| A vár |
 |
| A meisseni Dómban |
 |
| Látványporcelánolás a manufaktúrában |
 |
| Ezalatt Veró... |
Zwickau. A Wartburg után a Trabantot is megnéztük! Zwickauban a 20. század eleje óta működött autógyár, a Horch, később Audi, az NDK-ban itt készült a Trabant. Szép killítás rengeteg veterán autóval, műszaki részletek és Trabik minden mennyiségben.
A Karl May-múzeum Radebeulban. Egyik része egy indián néprajzi kollekció, ahol autentikus tárgyak és giccses diorámák váltakoznak. Az író lakóháza viszont izgalmas. Tudtátok, hogy May csak élete végén jutott el Amerikába és Ázsiába? Némileg sokkolta is, hogy kalandregényeinek nem sok köze van a valósághoz. De járt-e Shakespeare Itáliában, kérdem én.
 |
| May indiánjelmezben. "Old Shutterhand én vagyok" - vallotta a mester. |
Moritzburgi kastély. Szép barokk vadászlak, rengeteg trófeával, vadászjelenettel, bőrtapétás szobákkal. A kuriózum egy tollszoba: egzotikus madarak tollaiból font kárpitokkal. Körülötte tó, park, kacsák.
 |
| Moritzburgi kastély a tavon |
 |
| Egy korabeli vadászeb, aki nagyon hasonlít az egyik családtagra |
Gyorsvizit Drezdában. Esett, nyűgösek voltunk, nem találtunk parkolóhelyet, a fáradt Verót vonszoltuk magunk után, így csak kívülről néztük meg egy röpke séta során a Zwingert, a Semperopert, a Fraeunkirchét.
A riesai tésztagyár. Szép példája az élménymarketingnek. A szebb időket látott, ma erősen másodvonalbeli üzem köré fantasztikus kombinátot építettek ki: tésztamúzeum, üvegfalú látványgyár (ez vasárnap nem működött épp), főzőstudió, tésztabolt és tésztaétterem. Így végül mi fizettünk két eurót, hogy meghallgassuk a marketingjüket. Ezért kaptunk ajándékba néhány csomag farfallét, utána beültünk a kellemes, kultúrált tésztaétterembe, Veronika nagy örömére, aki már a prezentáción meg akarta enni a nyers tésztát.
Kétszer strandoltunk! Most először vittük Verót rekreációs céllal uszodába, nagyon tetszett neki. Én kifejlesztettem egy új úszásfajtát, a power swimminget: úgy kell úszni, hogy a gyerek közben a hátamon lóg. Egész sok energiát igényel a hagyományos úszáshoz képest. A sómedencében eltanulta a gyakorlatozó fiúktól a fejenállást, azóta ő is próbálkozik vele.
Hogy bírta Veró az utat? Már egy-két nappal az indulás előtt magyaráztuk neki, mi fog történni. Türelmetlenül várta, hogy a beígért autóval utazzunk. Az indulás reggelén ezt a kis monológot hallottam tőle: „Bici(kli) – nem, nem. Autó – ja.” Az autóban büszkén feszített, a megfelelő időkben aludt is. Az volt az érzésünk, őrült sokat fejlődött az együtt töltött kilenc nap alatt, mozgásban is, beszédben is. A programokat mindig megbeszéltük vele, a neki tetszőket (pl. sütizés cukrászdában, úszás) alig bírta kivárni. Vicces, hogy most kezdi kinőni a baba-infrastruktúrát, de még ragaszkodik hozzá. Az első helyen kiságyban aludt, de egyedül ki-be mászott belőle. Ha lát egy etetőszéket, követeli, holott már rendes széken is teljesen jól tud enni. A magyar szókincse nekilódult, utazás témájú szavak: „Gotha, Meissen, folyó, híd”. Hat dalt tud elénekelni, jó dallammal, a szöveget imitálva, közülük egy német gyerekdal, ezt a tudományát autózás közben gyakorolta.
A déli alvás nekünk kettévágta a napot, ezért is választottuk a kicsi, viszonylag könnyen megtekinthető nevezetességeket. Mint látjuk, ez egy kultúrnyaralás volt, nem különösebben a gyerekre szabott programmal, de mondjatok gyerekprogramot zuhogó esőben! Ő jól bírta, mi meg feltöltődtünk. Ez a régió nem a világ number one turisztikai célpontja, de az egy négyzetkilométerre eső gótikus katedrálisok, reneszánsz városházák, barokk belvárosok és remek állapotú kastélyok száma messze veri a magyar átlagot.
 |
| Meissenben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése