Hinta-palinta és horgászó strucc

Míg terhes voltam Veronikával, rendszeresen beszélgettem vele gondolatban. Elejétől azt éreztem, hogy lány (ezt az ultrahang nagyjából a szülésig homályban hagyta), hogy nagyon kiegyensúlyozott, vidám, játékos, mozgékony, és hogy szeret hintázni. Ezek mind beigazolódtak, mintegy négy hónapja a „hinta-palinta” az egyetlen szó, amit stabilan mondogat.

Sztori. Mici egyéves szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak. Volt összesen öt kisgyerek, rengeteg ennivaló, nagy halom játék, és még egy hintát is felszereltek az ajtófélfára. Innen Veronikának megszűnt a külvilág, csak hintázni akart. Mikor végre abbahagytuk, mert ugye egyszer abba kell hagyni, félórás zokogós hiszti következett, semmivel nem lehetett lecsillapítani. Ilyen még sosem volt. Már mindenki a jelenséget elemezte, a jelenlevő pszichológusokat is beleértve, meg tanácsokat adott, meg mondogatták, hogy nem gond… Sikerült azt a benyomást hátrahagynunk, hogy kifejezetten nehezen kezelhető gyerekem van, akit rosszul is nevelek.

Veró 19 hónapos. És most tényleg kicsit nehezebb vele, amit én a napirend átalakulásával magyarázok. A napi két alvásra már nincs szüksége, az egy viszont nem elég. Ha délelőtt lefektetem, nem tiltakozik, de nem is alszik, játszogat az ágyában, míg ki nem szabadítom. Ha nem fektetem le, borzasztó fáradt és nyűgös. Aztán délután már alszik. Nem tudom, mi a jó napirend most, kísérletezünk.

Viszont nem beteg, ez nagy szó a fagyos-nyákos-havas későnovemberi időben. Újabb kunsztjai: énekli a „csip-csip-csókát”. Mivel a cs hangot nem tudja kiejteni, ez így hangzik: „ki, ki, ki”. A „tschüss” is „ki”-nek hangzik nála. Néha már mondja, hogy „mama”.

Házias. Kisseprűvel és partvissal lelkesen takarít. Ha szellőztetek, határozottan odalép és becsukja az erkélyajtót. Kidobja a szemetet. Szemét alatt a pénztárcámban talált fecniket érti, már több kupont és egy gyűröttebb öteuróst beleejtett a „Restmüll” tartályba.

Tud egyhelyben forogni. Továbbra is szeret képeskönyveket nézegetni, akár fél órán át is elszórakozik ezzel. Ha nem fáradt, a korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül le- és felmegy a lépcsőn. Zsírkrétával próbál rajzolni, sikertelenül, de amíg nem figyeltem oda, rúzzsal a gyerekszoba küszöbére alkotott. Rögtön egy figuratív művet, én a "horgászó strucc" címet adtam neki.

Kedvenc ételei: főtt tészta, virsli, mozzarella, paradicsom, szőlő, gyümölcsjoghurt, rote Grützee, és persze az édességek.

A fenti eset dacára többnyire szociális, élvezi a gyerekmegőrzőt, újabban nem akar hazajönni.

És van új bébiszitterünk! Az előző is klasszul csinálta, csak egyrészt nagyon sokat kért, másrészt már egyáltalán nem volt szabadideje. Christa, az új, szintén óvónő, nyugdíjas, ma mutatkozott be Verónak és egymás keblén csüggtek. Szombaton élesben.