Télapó

Mikor Veronika kicsi volt, sokat énekelgettem neki egy házi készítésű dalt, ami így kezdődött: Volt egyszer egy kismanó, szerette, ha hull a hó. Most alkalmunk nyílt empirikusan tesztelni, de Veronika nem lelkesedik a hóért. Az ablakból még elnézegette, amikor leesett, de kint caplatni benne nem szeret. Elcsúszik, elesik, nehezen tud járni, újabban már a beöltöztetés ellen tiltakozik. Boldog Izrael, eddig nem tudtuk, hány réteg kell télen egy kisgyerekre.

Verót elvittük élete első Mikulás-ünnepségére, a Collegium Hungaricumba, magyar szervezésben. Nem gondoltam volna, hogy ennyi magyar kisgyerek él Berlinben, mint ahány a teremben szaladgált, őrjöngött, evett, mikor megérkeztünk. Több tucat biztosan. A hangszóróból mikulási zene bömbölt, a büfébe a résztvevők hoztak rengeteg tortát, de mi a gyomorgöcs miatt nem tudtunk enni. (Utólag tudtuk meg, hogy az általunk vitt sütiből pénzért kellett volna vásárolnunk, ottani állapotunkban ez nem tűnt fel. Belépődíj is volt.) Középen gyerekek festettek-barkácsoltak, ehhez Veró még túl kicsi volt és oda sem fért. Ő lelkesen táncolt, rohangált körbe, mi a nyomában, és próbáltuk megetetni.

Bábjáték kezdődött, Veró az első öt percben érdeklődve nézte, aztán lemászott a székből, odaszaladt a színpadhoz, és megpróbálta letépni a bábszínészeket takaró paravánt. Dani időben elcsípte, mielőtt stagedivingolni kezdett volna. Majd ötször elénekeltük a „Télapó itt van”-t, nyolcszor a „Hull a pelyhes”-t, és megjött Télapó/Mikulás a krampusszal. Veró egyedül itt sírt, ugyanis mindenáron fel akart ülni a Mikulás szánjára, de miután ezt megengedtük neki, kíváncsian figyelt. Szerencsére viszonylag hamar sorra került az ő ajándéka (szerintem a Mikulás puttonya a „last in, first out” elven működött), amit persze mi csomagoltunk. A kapott banánt majszolgatva nézte tovább a showt, csak egyszer akart felmászni a színpadra és közelről megvizsgálni a Mikulást. A Mikulás és a krampusz egyébként jól beszéltek magyarul, mégis minden gyerek nevét rosszul ejtették (viccből? Olvasni nem tudtak?). A száz gyerekkel jó hosszúra nyúlt az ajándékozás, így a táncházat nem vártuk meg, hanem a megfáradt, túlpörgött gyereket visszacsomagoltuk téli gönceibe és a hangulatos hóesésben hazatoltuk. Kemény nap volt. Ehhez képest a betlehemi látogatás checkpointtal, palesztin és izraeli katonákkal, rámenős árusokkal együtt is egy kisimító, kifejezetten gyerekbarát szanatóriumi pihenésnek számít.

Nem ide tartozik, de hamarosan kibújik lányunk 10. foga. Az elmúlt hetekben négy új foggal lett gazdagabb.