Veronika 22 hónapos

Láttunk már szebb meg ügyesebb meg gyorsabban fejlődő gyereket, de olyat még nem, aki többet alszik.

A hónap eseménye lányunk életében az elutazásunk volt. Nagyon jól vette a kettesben töltött öt napot Csíkos Nagyival, nem sírt, egyáltalán semmi jelét nem adta, hogy bármi gondja volna. A fényképalbumot minden nap elővette és végiglapozta, de legtovább azokat a képeket nézegette, amelyeken ő maga eszik. Általában is szívesen néz olyan fotókat, ahol kisgyerekek esznek, hálás közönsége a bébiétel-reklámoknak, nagy „hamm” kiáltásokkal kommentálja.

És igen, folyton eszik… Bevezettük a tízórait, próbálom leszoktatni a déli alvás előtti tejről. Rengeteget eszik, és mellé még fél liter tej/tápszer is lecsúszik. Ha éhes, az etetőszéket ostromolja. Isztambulból hazatérve azt tapasztaltuk, hogy lányunk elkanászodott. Ha megunta az evést, lekéredzkedik a székből, aztán szaladgálva a lakásban tovább eszeget. Ha mi mást eszünk, mint ő, azt követeli, cserélgetni akarja a tányérokat. Ezekben most szigort vezettem be, evés csak asztalnál és partedliben.

Az is feltűnt, hogy lányunk fogai sárgák. Mivel azt nem engedi, hogy mi mossuk a fogát, ő meg csak játszadozott a fogkefével, most ráfeküdtem a kérdésre. Fogmosós videókat nézünk a Youtube-on, vettem neki egy könyvet a témában, együtt mosunk fogat és tanítom öblögetni is. Szebben gargarizálok, mint a Tévémaci. Remélem, nem mennek tönkre a tejfogai, mire rendesen megtanulja.

Egyre több szót mond. Általában megismétli, amit mondunk, csak még nagyon érthetetlenül. Új szavak: go (gomb), ogge (bögre), alma, torta, és még van sok… Ha kutyát lát, az „va(u)”, Skypeolásnál megkérdeztem, kit lát a képen, és „Ve”-vel felelt. Dani szerint a beszédet a másodlagos közlendőkre tartogatja, ami nagyon fontos neki, azt továbbra is sírással, mutogatással jelzi.  

Amikor azt csinálja, amihez legjobban ért

Rámenős. Eddig is az volt, szóval nem meglepő. A minap a játszótéren elvette egy másik kisgyerek labdáját és egyedül focizott vele, valahányszor visszaadtuk, mindig újra kitépte az idegen gyerek kezéből, míg a szülők nem szóltak, hogy ez „unfair”. Utána a hétéves nagyfiúk focilabdáját vette el. Ez nekem nem könnyű, egyfelől nem látom vészesnek két éves korban, másfelől azért próbálom csiszolgatni ezekben. Arra viszont büszke vagyok, hogy a gyerekmegőrzőben sose bántja a kisebb gyerekeket. Múltkor az egyik csecsemőnek átnyújtott egy vajas zsemlét, ez óriási gesztus, tekintve, hogy mennyire szeret ő maga enni. Sajnos a gyerekmegőrzőben mindig csecsemőkkel vagy jóval idősebb gyerekekkel van együtt. Ha kortársaira akad, nagyon örül, persze játszani még nem tudnak együtt, vehemens viselkedésével amúgy is megijeszti a félénkebb gyerekeket. Nagyobb is a koránál, és most újabb növekedésre készül. 

Itt épp Danit ijeszti meg rámenős, de baráti közeledésével