Még egy délután a játszótéren, és harakirit követek el a homokozólapáttal. Így ma az Alexra ruccantunk ki. Véletlenül épp vurstliutcaszínházi találkozó volt: bohócok, artisták, szobornak öltözött mutatványosok szórakoztatták a népet, mellé az elmaradhatatlan lepénykenyerek, koktélok és bahia-cuccok, kuriózumként magyar lángost és albán különlegességeket mértek. Megnéztünk néhány mutatványt, majd Veró felfigyelt a vízen gömbben játszó (nála persze jóval idősebb) gyerekekre, és azonnal ő is akart. Sírás csak kétszer volt a délután folyamán: egyszer, mikor ezt abbahagytuk, egyszer, mikor nem engedtem az óriás gumiasztalon bungeejumpingolni. Háttérben az Alex, a szocialista monstrumok (szökőkút, tévétorony, világóra) és a kapitalista áruházóriások.
Ezt a buborékos képet lementettem a Veve gyűjteményembe, de előbb átestem egy futó infarktuson. Bátor a hölgy, és a mamája is!
VálaszTörlés