Tippeljetek, hány kiállításmegnyitó volt péntek este kerületünkben?
Öt. Tekintve, hogy Berlinben mindenki művész, szinte kevés is. Tervem szerint mind az ötöt végiglátogattuk volna, mindenféle okokból aztán kettőre jutottunk el.
De hallga!
Egy kis fényképészeti szakboltban kezdtünk, Thomas Wachtendorf kiállításával. A Berlin|Moskau? című fotótárlat hihetetlen örömünkre szolgált, ugyanis szűkebb hazánk, a Karl-Marx-Allee sztálinista épületeit mutatta be. A művész (akivel szerencsénk volt elbeszélgetni) intenciói szerint fekete-fehérben, s úgy megörökítve, hogy akár Moszkvával is összetéveszthesse a szemlélő (ez meg is történt, a Moszkva kávézó cirill betűs feliratainál). Szerintem direkt nyomin fotózta ezt az amúgy is nyomi környéket, ahol minden nap járunk. Talán egyszer megírom, mi a baj a Karl-Marx-Alleeval.
Művészi színvonal: nem veri az egeket, de a téma!!!
Résztvevők: a tulaj, a művész, a büfés és házastársaik, így nekünk külön örültek.
Ellátás: bruschetta!!!
Sajnos mire odaértünk, egy órával a kezdés után, a 2. és 3. galéria már zárva volt, gondolom, hasonló okokból, de útközben érintettünk egy zugmozit, egy kápolnából átalakított színházat és egy boltot, amely textilből készült élethű hentesárukat forgalmazott. Valamint számos tetováló- és pólónyomó-szalont, thai, indiai és egyéb éttermet és több ékszerboltot, ahol legóelemmel ékesített fülönfüggőket mértek (ez visszatérő motívum lesz).
De a Wagner & Partner galériában még élet fogadott! Ez egy rangos kiállítóhely, ezt rögtön látni a csupasz betonoszlopokról. Itt dupla tárlatot kaptunk. Az 1969-es születésű Josef Schulz Amerikában autózgatott, lefotózta a különböző táblákat az út szélén, majd digitálisan eltüntette róluk a feliratot. Az eredmény: legószerű színes alakzatok. Tetszett. A 2002-ben elhunyt Georg Karl Pfahler festményeivel kevésbé tudtunk mit kezdeni, geometrikus formák szép legószínekben (a legfelső képen láthatók).
Művészi színvonal: magas
Résztvevők: másfél órával a kezdés után is negyven fő, középosztály, művészetkedvelők és öregfiúk.
Ellátás: bor.
Reálisan úgy ítéltük meg, hogy az ötödik galéria már biztosan bezárt, így hazamentünk. És persze mindezt Pöttyös Nagyiék tették lehetővé.
A mai Gondolat-jel műsorban a berlini graffitikről hallgattam egy beszámolót. Nagyon elfogadó hangon beszélt a riporter, nem utálkozott. Én nem tudom képzőművészeti alkotásként értékelni az önkényes díszítéseket.
VálaszTörlés