A helyi közösségek támogatása szép elv, mi is igyekszünk követni. Bár a Karl-Marx Allee közelében semmi nem terem, de legalább a kultúrát itt vesszük magunkhoz, ha tehetjük. Az Umspannwerkről már írtam, pár perc sétára van tőlünk, ennek épületében működik a Berliner Kriminal Theater. Nevéhez hűen csak krimiket játszik, a fotók tanúsága szerint nem túl formabontó előadásban. Mint lokálpatrióták, Pöttyös Nagyiékat kihasználva elugrottunk Az egérfogó előadására. Tudom, ősbunkók vagyunk, még egyikünk sem látta Agatha Christie leghíresebb darabját, így tudtunk izgulni rajta. Maga a színház egy gyárépületben volt, a székünk előtt egy oszlop takarta a színpadot, de itt hivatalosan is felszólítottak, hogy előreülhetünk az üres helyekre. A rendezésben elkerültek minden modernkedést, kísérletezést, meglepetést, viszont nem sztrájkolt senki. Klasszikus darabot láttunk, klasszikus előadásban, de jó színészekkel. Szépen beszéltek németül, Dani is értette. Nekem csak az nem volt világos, miért vesznek ki emberek több hétre szobát egy isten háta mögötti panzióban. Régi, szép, angol idők!
Hasonló távolságra van tőlünk a Tilsiter Lichtspiele, ami kis füstös alternatív művészmozi, egész valószínűtlenül archaikus nézőtérrel, kocsmával, olyan, mint a Hunnia vagy a Kinizsi/Blue Boksz/Kultiplex vala. Csak az a meglepő, mit keres egy ennyire eldugott, csendes lakóutcában. Egy 1973-as ndk-s filmre ültünk be, amit annó betiltottak, majd elveszett, és most került elő. Die Taube auf dem Dach, galamb a tetőn, ez a címe, a trailert itt megnézheti, aki tud németül, a film fő konfliktusait jól összegzi, több a másfél órás alkotásból sem derült ki… És persze nem azért tiltották be, mert leköpték volna benne Honecker arcképét, ez nem a mi Tanúnk világa. A főhősnő építésvezetőként dolgozott és szakmailag akart érvényesülni, és két szeretője egyikéhez sem óhajtott hozzámenni, a korabeli NDK pedig nem pártolta eme egyéni vágyakat. De ezt már én is a prospektusból puskáztam, a filmet sajnos nagyon nehezen értettük, Dani egyáltalán nem. Kihagyásokkal, ugrásokkal építkező talányos szerkezet, egész a legvégéig tűntek fel új szereplők, akik néha ráadásul tájszólásban beszéltek, vagy rövid, filozofikus gondolatokat osztottak meg egymással. Szerintem nálunk nem tiltották volna be. Egyébként heten ültünk a nézőtéren, és a pénztárnál adtak egy kupont, amivel minden harmadik látogatás ingyenes a moziban.
Közben a nagyszülők elutaztak, úgyhogy lassítunk a kultúrtempón.
Attól tartok, hogy az NDK filmeknek csak nosztalgikus értékük van és az is csak azoknak, akik ott éltek. Mi azt hiszem sok mindent nem értünk abból a jelrendszerből. Én is neki futottam már pl. a Paul és Paulának, ami igazi kultfilmnek számít, de valahogy nem bírtam végignézni. Wim Wenders korai filmjeit annál inkább. Az Alice in den Städten igazi gyöngyszem mai szemmel is.
VálaszTörlés