Meleg zsidók és palesztin Pulp Fiction

Ennek a bejegyzésnek az izraeli blogban lenne a helye, de azt már lezártam. Elég hatásvadász a cím? Filmkritika.

A héten két olyan izraeli filmet néztünk meg, amelyeket kinntartózkodásunk alatt mutattak be. Hogy nem néztük meg Tel-Avivban, főleg amiatt volt, hogy héber nyelven nem értettük volna őket. De közben ideértek a berlini videotékába, német szinkronnal. Mindkét film német kooprodukcióban készült, ez sokat elmond a németekről, meg az is, hogy eközben a héten két másik izraeli filmet is bemutattak a berlini mozik (Lebanon és Jaffa a címük).

Ezt a plakátot rengetegszer láttuk Tel-Aviv utcáin, komoly témát sejtetett. A címére nem emlékeztem, mikor a tékában érdeklődtem róla, a személyzet visszakérdezett: amelyikben két rabbi egymásba szeret? Nos, nem rabbik, csak ultraortodox környezetben élő vallásos zsidók. A jeruzsálemi ortodox közösség zárt világa felbolydul, mikor megérkezik az Idegen, aki más. Más, mert művész, mert kidobták egy jesivából, nősülni nem akar, mindenféle pletykák keringenek róla. Egy sokgyerekes hívő családapa, a hentes fogadja be, és szenvedélyes kapcsolat kezdődik köztük. A film drámája, hogy a hősök nemcsak szerelmükhöz, de hitükhöz is ragaszkodnak, a közösség mindezt nem tolerálja. Megmondom őszintén, azon jobban csodálkoztam, hogy Izraelben pénzt kapott ez a film, mint hogy a németek támogatták. Ja igen, a címe eredetiben és angolul Tágra nyílt szemek, németül Du sollst nicht lieben címmel forgalmazták. Magyarországon fesztiválokon időnként felbukkan.

Míg a Tágra nyílt szemek érdekes, drámai rétegfilm, az Ajami szerintem remekmű, kapott is egy rakás díjat. Magyarországon is bemutatták, úgyhogy futás a moziba! A Pulp fiction közel-keleti változata ez: erőszak, bűn, tiltott szerelmek, szórakoztató párbeszédek és az időt felborító epizódkezelés. Csak a Ponyvaregényben különösebb rokonszenvet nem keltettek a hősök, itt hamar megkedveljük a jobb sorsra érdemes, fiatal arab szereplőket, akiknek problémáira írt kínál egy hirtelen felbukkanó nagy csomag kokain. Az Ajami (Jaffa egyik arabok lakta városrészének a neve) igazi pánizraeli tabló: szereplői közt akadnak izraeli és palesztin arabok, keresztény és moszlim hitűek egyaránt, beduinok és persze zsidók. Még érdekesebb a film keletkezése: egy arab-zsidó rendezőpáros közös munkája, a szereplők pedig mind amatőrök, a párbeszédeket improvizálták. Mint a kísérőfilmből kiderült, az egy családot alakító szereplők heteket töltöttek együtt, míg végül tényleg rokonnak érezték egymást. És a színészek pont annyit tudtak, min karaktereik: a főhős anyját játszó nő csak a moziban látta, hogy filmbeli fiát titkos-tiltott szerelem fűzte egy keresztény lányhoz, az eltűnt testvér holttestének azonosítására váró zsidó család csak a forgatáson tudta meg, az ő hozzátartozójukat találták-e meg.

Mi pedig csak nézünk és nézünk, és utólag már mi is alig hisszük, hogy ilyen egzotikus tájakon éltünk egy évet.