2011. július 15., péntek

Stresszmentes nyaralás Svájcban


Szép régi ház, mint mindegyik 

Ismét beigazolódott az a makrogazdasági sejtés, hogy ha Dani egy országba ellátogat, annak valutája hirtelen megerősödik. És így jó sokba kerül neki, amit költ. Amerikai útjai előtt a dollár szokott szárnyalni, most a svájci frank tört nem látott magasságokba. Aki szeretne a jelenségre spekulálni, annak fix összegért hajlandóak vagyunk elárulni a jövőbeli utazások dátumát.
Órák materialistáknak


Főleg azért volt stresszmentes az utunk, mert Dani elég jól, én meg betéve ismerem Svájcot, így nem volt rajtunk a szokásos nyomás, hogy keljünk hatkor és rohanjunk végig az összes nevezetességen. Szép kényelmesen hagytuk, hadd történjenek a dolgok. Történt így is elég.

Szép időben a Limmat felett

Például Zürich sztriptíznegyedben laktunk. A negyed kicsit fellengzősen hangzik, az erre szakosodott egyetlen utcában, ami a mulatók, éttermek epicentruma is. Zürich kellemesen kicsi, az összes nevezetesség tízperces sétával elérhető. A lokálokról még annyit, hogy egyik reggel a rendőrség előállított egy férfit, pontosabban tarkóra kulcsolt kézzel a kövezetre fektették, amíg a segéderők megérkeztek. Az előállítottnak Shrek-szerű arca volt, tetoválásokat és áttetsző alsónadrágot viselt, ne firtassuk, mi a vétke. Szombat este az utcánkban kiterjedt leány- és legénybúcsúk zajlottak, ördög- és angyalruhás résztvevőkkel, nagy zajjal, másnap reggel svájciatlanul sok szemét és tört üveg borította a környéket. A szállásunk pedig beépített faburkolatú rádióval rendelkezett, a tévé kínálatában pedig igazi kuriózumokra bukkantunk: örmény, azeri és kubai csatornákra.

Az idő eltöltésében a barátaink is segítettek. Jutkáék a lakásukra hívtak luxusvacsorára, Kiniék meg elvittek egy menő marokkói étterembe, sőt meg is hívtak. A hely egyébként szerda este csurig volt, előre kellett asztalt foglalni, s a szakértők szerint Zürichben a borsos árak dacára minden este minden étterem megtelik. Jártunkban-keltünkben mi is így láttuk.

Itt a macarone-t luxemburgerlinek hívják. A Sprüngli legendás üzlete

Kini engem elvitt egykori munkahelyére, a Landesmuseumba. A Vajdahunyad várára emlékeztető épület a pályaudvar mellett van, sokszor elmentem már mellette, most először be. Hatalmas, jópofán elrendezett tárlatok mutatták be a svájci történelmet, vallást, politikát, népviseleteket, néhány eredeti épületbelsőt. Ezen kívül a World Press Photo svájci győzteseit is kiállították: a belföldi témáknál szakmai-professzionális tökély, de mindennemű történés teljes hiánya sugárzott a képekről.

Kini a múzeum udvarán

Ezután ellátogattunk Kini másik ex- és Andris jelenlegi munkahelyére, a zürichi Googleba. Rögtön a legendás ingyenebéddel kezdtük, ami nemcsak a dolgozóknak, vendégeiknek is jár. A terülj-asztalkámon három főfogás, kismillió saláta és desszert, szendvics, fagyi, miegyéb kellette magát. A gyümölcsök, sütik és az áfonyás pohárkrém tényleg nagyon klassz volt, de a nyúl kicsit rágós maradt, az egyik programozó meg kifogásolta, hogy ízetlen az eper. El vagyunk kapatva! 

Az előtérben. Máshol nem volt szabad fotózni
Ez nem az én képem, de muszáj. Meeting a felvonón

Utána Andris tartott egy kis tárlatvezetést, amely során Dani összefutott a fél egyetemi évfolyamával. Még további tucatnyi kávézót érintettünk, a konditermet, a hajmeresztő designú pihenőszobákat (iglu, tojás, alpesi felvonó), a tűzoltórudat és a csúszdát, amiken le lehet csúszni egy emeletet, de a csúcs a pihenőszoba volt: félhomály, akváriumok, madárcsicsergés és masszázsfotelek. Itt a tartalmas ebéd után el tudtam volna időzni, de sietni kellett Dani előadására.

Gráfok és klaszterek

Merthogy a konferencia is adott programot, még nekem is. Életemben először beültem a férjem előadására! Sőt, az első öt fóliát még tudtam is követni nagyjából. A konferenciával ebéd is járt, az egyetemi menzán, egyszer meg egy állófogadásra hívtak. Itt igyekeztünk vacsorányi mennyiséget enni a felszolgált kis mütyűrökből (aszalt szilva baconben, lencsés-lazacos tartár forintosnyi tésztakosárkába töltve). Dani networkölt a coffos, pólós, válogatottan szakadt kollégákkal, akik az egész napos munka után kissé elnyűtten párologtak a koktélok fölött.

Luxusüzletek a Bahnhofstrassén

Tehén a belvárosban

Ezen kívül kényelmesen többször végigsétáltunk Zürichen, a Grossmünsterben kétszer is voltunk, cserébe a Frauenmünsterben egyszer sem, korzóztunk az éttermek között, felbámultunk a gótikus házakra, ballagtunk a Bahnhofstrassén, enyelegtünk a tó partján. Megnéztük a villamosmúzeumot, ami nagyon kedves kis gyűjtemény, százéves kocsikból. Apropó, közlekedés! A zürichi járműveken egy képernyő mutatja, melyik megállók következnek, sőt azt is, onnan milyen átszállási lehetőségek vannak, hánykor és hova.

Ezzel a kollázzsal tisztelgek a zürichi tömegközlekedés előtt

A visszaútra a repülőnk Bázelből indult, így itt is eltöltöttünk egy napot, egykori némettanárnőnk, Katja társaságában, akit meg ide vetett a sors. Ez is nagyon szép, kulturált, régi városka, 15. századi épületekkel, egy székesegyházzal, amit a pogány magyarok 917-ben leromboltak, de a 12. századra sikerült újjáépíteni, és azóta nem is igen történt itt semmi. A Rajna folyik át a városon, amiben a polgárok fürdőznek a gótikus házak alatt, és itt is döbbenetesen drága minden. Itt fedeztük fel, hogy az éttermek vécéit kód védi a turistáktól, amit naponta változtatnak és persze csak a fizető vendégeknek árulnak el.

Rathaus, 15. század

Fürdőző a Rajnában
Rajna-híd és Klein-Basel

A Münster

A három országban elterülő bázeli Euroairporttól sokat vártam, de csalódnom kellett. Egész pindurinak bizonyult, pedig direkt átmentünk a francia részre is.

Még tettünk egy kirándulást Svájcból egy másik szomszédos országba is, de erről önálló bejegyzésben emlékezem meg, nem az ország méretei, de személyes életemben betöltött fontossága miatt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése