Nagypolitikusokkal találkozunk

De még mennyivel! Olvassátok csak!

Dani alapítványa, az Alexander-von-Humboldt (röviden AVH J) számos programot szervez az ösztöndíjasoknak. Most egy kétnapos berlini összeröffenés volt, ahova Németország minden tájáról összehívták az ösztöndíjasokat. Az első este fogadást tartottak a másik egyetemen (nem a Humboldtról elnevezetten), ahova a számos beszéd, zeneszám és lightos harapnivalók mellé Angela Merkelt is beígérték. Láss csodát, eljött! Én nem voltam ott, de Dani meghallgatta lelkesítő beszédét a tudományos kutatásról. Aztán a kancellár elszaladt a kínai kormányfővel vacsorázni.

Másnap a délelőtti fogadáson az államfő, Christian Wulff tartott egy beszédet. Utána az ösztöndíjasokat hajózni vitték a Spreere, erre én is csatlakoztam. Itt már nem voltak celebek, csak az ösztöndíjasok: brazil tengerbiológusok, indiai filozófiatörténészek, olasz hebraisták és egyéb állatfajták. Sajnos épp a három kánikulai nap egyike volt Berlinben, a fedélzeten elviselhetetlen volt a hőség és a nap, benn meg roppant lassan felszolgáltak egy igen gyenge ebédet, a gyerekek sírtak (a mienk nem volt ott szerencsére), a kétszáz tudós egyszerre beszélt, a háttérben monoton duruzsolt a gép idegenvezető hangja.

Dani és Prem (Dániában élő indiai filozófiatörténész), még az előételnél

Szerdán, immár az AVH nélkül a Brandenburgi Kapuhoz mentünk egy szabadtéri ingyenes koncertre, ami azt volt hivatott ünnepelni, hogy Magyarország átadja Lengyelországnak az uniós elnökséget. Itt igazi politikai sztárparádé zajlott: eljött a magyar és a lengyel nagykövet, Berlin és Budapest polgármestere és Navracsis Tibor, és ezek sajnos mind beszédet is tartottak. A program igazi csemegéket tartogatott. Először Bartók és Kodály gyűjtötte népdalokat adtak elő crossover feldolgozásban, a népi hangszerek mellett Kocsis Zoltán zongorázott és Rost Andrea énekelt. Aztán egy lengyel tangóharmonika-banda, a Motion Trio játszott, Liszt-átiratokat is. Végül a Budapest Klezmer Band néhány zenésszel és Rost Andreával kiegészülve zsidó és roma dalokat mutatott be. Nekem az első két etap tetszett, az utolsóban túl erőteljesnek találtam az operaénekesnő jelenlétét és hangját. Tanult barátaim a lengyeleket dilettánsnak bélyegezték, a közönségnek viszont ez tetszett a legjobban. Úgy tűnik, a magyar népdalvilággal nem tudott mit kezdeni a publikum, az elején vágni lehetett a tömeget, a végén (röpke két és fél óra múlva) alig lézengtek. Kár. Ezzel a programmal, hatezres jegyárakkal a Müpát szétszedte volna a közönség a gyönyörtől. Bár elismerem, nem könnyű nemzetközileg fogyasztható magyaros zenei programot összeállítani.

Rost Andrea és a Budapest Klezmer Band, egy más alkalommal